Tavaszi praktikák

A tavakat rabságban tartó jégpáncél már elolvadt. Beköszöntött az igazi jó idő, elérkezett a kellemes napsütés, a várva várt tavasz. 

A horgászvizek hőmérséklete folyamatosan emelkedik, de azért még eléggé alacsony, így aki halat is akar fogni, annak bizony feltétlenül tartani kell magát a tavaszi horgászat törvényeihez. Sok tényező együttes érvényesülése hozhatja meg a sikert.

A halak télen sem „alszanak”, csupán a hideg víznek köszönhetően az életfunkcióik lelassulnak. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy jóval kevesebb táplálékot fogyasztanak, és nem tesznek meg nagy utat annak megszerzéséért. A helyzet természetesen a jég veszte után sem változik meg gyökeresen, hiszen a víz hőmérséklete változatlanul alacsony marad. Épen ezért elengedhetetlen, hogy ismerjük a halak téli vermelő helyeit, hiszen a néhány fokos vízben még valószínűleg a téli pihenőhelyeiken tartózkodnak. A víz azonban, ahogy napról napra egyre melegebb lesz, úgy telik meg a partmenti sekély víz is élettel. A halak remekül érzékelik a sekély meleg, és a mély hideg vizek közötti különbséget. Elegendő néhány napsütéses nap és egyetlen halat sem találunk a hűvös mederben.

Sokan azt vallják, hogy a néhány fokos vízben felesleges, sőt egyenesen vétek etetni. Szerintem ilyenkor is érdemes némi etetőanyagot juttatni a vízbe, hiszen egy jól összeállított keverékkel könnyen felkelthetjük a halak érdeklődését, és egy helyre koncentrálhatjuk őket. Persze fokozottan ügyelni kell a mértékre, mert a lelassult halak a dermesztő vízben jóval kevesebb táplálékot fogyasztanak, mint egyébként. Az etetőanyag hatását növeli a csonti, a giliszta, a pinki, vagy az etetőszúnyog. A mennyiség arányosan növekedhet a víz felmelegedésével.

A halak tartózkodási helyei kora tavasszal, legtöbbször a parttól távol helyezkednek el, így a karcsú spiccbotok, vagy rakós botok rendszerint nem jöhetnek számításba. Annál jobb szolgálatot tehet egy gerinces matchbot, vagy feeder, esetleg pickerbot. Ezekkel a pálcákkal a legtöbb tavon könnyen elérhetjük a távoli haltanyákat és a csalinkat oda juttathatjuk, ahol az leginkább el fog kelni.

A hideg vízben halaink figyelmét a magas fehérjetartalmú tápláló falatokkal hívhatjuk fel a leginkább. A csontkukaccal, pinkivel, gilisztával, szúnyoglárvával, csemegekukoricával, időnként a főtt kenderrel is eredményesek lehetünk. A csalizásra szánt nyüveket akár meg is ízesíthetjük. A hideg vízben gyakran ez a siker.

A zsinór kiválasztásánál mindig célszerű a terepviszonyokat figyelembe véve a lehető legvékonyabbat használni. A zsinórátmérő megválasztásánál vegyük figyelembe azt is, hogy a halak tavasszal nem annyira erősek, így kevésbé agresszíven küzdenek, mint mondjuk nyáron. Ezen dolgok figyelembevételével én legtöbbször a 16-os főzsinór és 10-14-es előke mellett döntök. Persze a helyi sajátosságokat figyelembe véve ennél még lejjebb is adhatjuk.

A horgokkal szemben három követelményt kell támasztani. Legyenek aprók (12-20), vékony húsúak, és mindig igazodjanak az előke átmérőjéhez.

Bízom benne, hogy a leírt információk segítségével minden kezdő horgászhoz közelebb juthat egy-egy élményekben bővelkedő horgásznap, vagy napszak eltöltése. Sok szerencsét, és kitartást kívánok mindenkinek.