Téli balinozás

A téli balinozás alapvetően két dologban különbözik a többi évszakban megszokottaktól. Az egyik nagyon lényeges tényező az, hogy télen a lehető leglassabban vontatott műcsalikkal lehetünk csak sikeresek. 

Bármekkora ugyanis a balin energiája, az alaposan lehűlt téli vizekben azért jócskán lelassul, egy gyorsan vontatott műcsalit egyszerűen nem érne utol. A másik, szintén fontos különbség, hogy télen a balint kifejezetten lassan áramló, langós, visszaforgós helyeken keressük. A legjobb télvízi balintanyák a kanyarok belső ívén található, zátonyok közti mederesések lesznek. Ezek a tapasztalataim természetesen kizárólag folyóvizekre érvényesek.  Ami a napszakot és az időjárási körülményeket illeti: mindig a nap legvilágosabb óráiban, tehát dél körül, koradélután próbálkozzunk, és ha lehetőség van rá, várjuk ki a melegfronti hatást, a szélcsendes, napsütéses időjárást – a hőmérséklettől függetlenül.

Javaslom, hogy télen kissé növeljük a különféle műcsalik méretét, ez különösen a körforgó villantókra igaz. Télen a egyes méretűeket kettősre, sőt hármasra cserélem, és az eredmények eddig azt igazolták, hogy jól teszem. Végezetül egy utolsó jó tanács: Ha a nyári balinozásról áttérünk a télire, sohasem a naptárt, illetve a levegő hőmérsékletét vegyük figyelembe, ezek a tényezők a balint nyilvánvalóan nem érintik. A hangsúly mindig a vizek hőmérsékletén legyen, amennyiben ez 8 °C alá csökken, onnan kezdve „téli módon” balinozzunk.

Néhány szót a felszerelésről.

Aki speciálisan balinozó felszerelést kíván összeállítani, az elsősorban az átlagos bot hosszától és annak dobósúlyától térjen el kissé. A balin szájának pereme csontos ugyan, de maga a balin szájának keménysége meg sem közelíti a csukáét és a süllőét, ezért nincs szükség a 30-60, illetve a 40-80 grammos dobósúlyú botok erejére bevágáskor. Bőven elég lesz a 20-40, vagy legfeljebb a 25-50 grammos dobósúlyú bot is, ezzel dobásaink távolsága jócskán megnő, főleg ha egy hosszabb botot választunk. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 0,18-at.

A balin kapása – talán a leghidegebb téli időszakok kivételével – minden műcsalira igen vehemens, kemény, koppanós rávágás. Ezt senki sem fogja a leakadással összetéveszteni! Ha már sikeresen megakasztottuk, a lehető legritkább esetben fog horgunkról a rossz akadás miatt elszabadulni. A balin vagy bekapja a műcsalit, vagy nem, a szájszélbe történő akadás igen ritka.   

A megakasztott balin, sportos életmódjából fakadóan igen keményen és kitartóan védekezik, a merítőt meglátva még egy utolsó, kétségbeesett kitörési kísérletre szánja el magát. A nagyobb példányok a vékony, rövid zsinórt sok ilyen esetben egyszerűen eltépik. Éppen ezért nagyon óvatosan kell eljárnunk a hal kiemelésénél.

Kádár Tibor