Az emberélet alkonyán úgy vagyok vele, hogy nemigen tisztelem „hivatalból” a tekintélyeket. Ha mindenki más azt mondaná is, hogy xy remek író, költő, színész, rendező, festő, politikus stb., csak akkor ismerem el – a tévedés ódiumát vállalva –, ha magam maradéktalanul meggyőződöm a (szerintem) valóságról.
2013. május 8. 15:44 (szerda)