Jámbor Gyula

Az utóbbi harminc esztendőben Romániában számtalan közvélemény-kutatás zajlott, nyugati példára, természetesen.

Néhány nap múlva lejár a közelgő, december elején tartandó parlamenti választásokra a jelöltállítás határideje, és nem egy párt van Romániában, amelynek kebelében késhegyre menő harcok dúlnak a jelölti tisztség megszerzéséért.

Bizonyára tetszenek ismerni az állapotot, amikor nagyon nemszeretem, kellemetlen feladattal kénytelenek szembenézni.

„Mit eszelt ki Magyarország? Orbán embere (a magyar miniszterelnökről van szó – szerk. megj.) bizarr nyilatkozatot tett: akárhány Aradunk lehet!”

Ilyen október 6-i megemlékezést még nem látott Arad (reményeink szerint nem is fog): a Megbékélési parkban, a Szabadság-szobor környékén ezúttal egymástól megfelelő távolságra elhelyezett székeken ülve nézték-hallgatták a szájmaszkos aradiak az ünnepséget, amely a román, magyar és európai himnusszal kezdődött.

A szokásoknak megfelelően idén is ünnepi hangversennyel indult az október 6-i aradi megemlékezés-sorozat.

Ma délben az Aradi RMDSZ székházában Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke egy ilyenkor szokásos sajtótájékoztatón állt az aradi és az országos sajtó itteni munkatársai elé.

Tizenhárman voltak – tábornokok, köztük egy ezredes – akiket 1849. október 6. napjának hajnalán, reggelén az aradi vár közelében golyó által vagy akasztófán kivégeztek.

A vírus, köztudottan, egy szabad szemmel láthatatlan, de nagyon veszélyes kártevő, amelynek létét évezredeken keresztül még csak nem is feltételezte az emberiség.

Az utóbbi jó évtizedben Románia az Európai Unió tagja. 2006 decemberének utolsó napján, a következő évbe fordulóján magam is (szeretteim, barátaim, több ezernyi aradi körében) lelkesen, pezsgőbontással ünnepeltem az aradi Városháza előtt szülőhazám belépését az európai nagy családba.

A vasárnap megejtett romániai választások kétségtelenül hoztak meglepetéseket, ezek egy része azonban várható volt a hazai helyzetet ismerő elemző számára.

Vasárnap eldőlt, hogy helyi szinten ki, mi képviseli az országot a következő négy esztendőben.

Ha a kedves olvasó szó szerint, magyar kiejtéssel olvasva nem érti a címet, nem csodálkozom.

Tegnap a helyhatósági választáson nagy horderejű döntés született: név szerint kijelölték a városi, községi polgármestereket, a megyei tanácselnököket (ez utóbbiakat először közvetlen választással), akik egy-egy kisebb-nagyobb közigazgatási egység élén állnak majd a következő négy évben.

A közönség az ezerfejű Cézár, írta volt le valamikor egy magyar színházkritikus, s a megállapítás a majd’ százéves magyar Színházi Lexikonba is bekerült.