Jámbor Gyula

Az Arab-félszigeten, az iszlám bölcsőjében járt Ferenc pápa, ott, ahol még soha nem fordult meg katolikus egyházfő.

Napok óta a hazai tévéadók vezető hírei közé tartozik az olasz álorvos ügye kapcsán kirobbant botrány. (A Nyugati Jelen is beszámolt róla.) Nos, az Evenimentul zilei napilap még megtoldotta a témát egy lépéssel: arról cikkezik, hogy Romániában az orvosiasszisztens-diplomákat is hamisítják, illetve érdemtelenül adják ki – ha nem is mindet, de legalább egy részüket.

Van jó két évtizede, amikor egy immár sok éve elhunyt magyar írónő élvezetes európai útleírását olvasva a következő történetre figyeltem fel.
A brüsszeli kaszárnyában az őrmester sorakoztatja az újoncokat.
– Flamandok balra, vallonok jobbra!

Az iskola nem véletlenül állt mindig is egy magára adó nemzet érdeklődésének mondhatni középpontjában, hisz a jövője függ tőle.
Megírtuk már sokszor, hogy Romániában egymást érték az utóbbi majd’ harminc évben a ’reformtörekvések’, minden, székében általában röpke időt töltött miniszter be akarta írni nevét valami maradandóval – a mostani is változtatásokra készül –, ezidáig azonban igazi, valódi reformra nem került sor.

Tavaly november végén a román pénzügyminiszter azt nyilatkozta: december első felében az ország költségvetése a parlament elé kerül.
Pár nappal ezelőtt még úgy volt, hogy a kormány február 2-án, szombaton hagyja jóvá a tervezetet, majd a parlament elé terjeszti, amely a vitát követően szombaton, február 9-én szavaz is felőle.

Ha valaki Önök, kedves olvasók közül pontosan tudja, mi is az az intelligencia, hát előtte leemelem a kalapom. (Bár nem használom, de rendelkezek ilyennel.)
Az intelligencia nem műveltségfüggő – ha valaki nagyon művelt, még nem feltétlenül nagyon intelligens is –, hanem valami születéstől létező adottság.

Fufu kedves, szeretetre méltó feleségével együtt nemrég egy estére, éjszakára vendégünk volt. Pali (a névből talán felismerhető, milyen nemzetiségű) révén jutottak Aradra, ahol két egykori, úgy negyven évvel ezelőtti egyetemi kollégájukkal találkoztak.
Az egyik magyar, a másik román, nemzetiségi kritérium tehát aligha jöhet számításba.

Rengeteg furcsa dolog esett meg mostanában Romániában, a legújabbon talán csodálkoznunk sem kellene.

Hétfőn este Aradon, a Kölcsey-díjak bábszínházi kiosztásának ünnepségén egy adott pillanatban Fekete Károly, az Egyesület alelnöke azzal állt a mikrofon elé, hogy egy igazi, bár valóságosnak bizonyult mesét fog elmondani a hallgatóságnak.

Az (újraalakult) aradi Kölcsey Egyesület 2004 óta minden évben két díjat ad ki azoknak, akik egy adott esztendőben, illetve azt megelőzően kiemelkedőt alkottak a helyi magyar közösség számára.

Vasárnap emlékezett a világ – mondhatnám jobbik, demokratikusabb fele – a holokausztról, az elmúlt század egyik leírhatatlan szégyenéről, az európai zsidóság szisztematikus kiirtásáról.

Azt közölte nemrég az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala, hogy a romániai, munkában álló, azaz dolgozó fiatalok jelentékeny részét (28,2 százalékát) a szegénység fenyegeti, miközben az uniós átlag 11%.
Talán abszurd módon azt is mondhatnánk az adat hallatán, hogy a helyzet érezhetően javult, merthogy az előző kimutatások szerint a hazai, 18–24 év közötti ifjúság 33,5 százalékát fenyegette ez a veszély.

Ma, január 24-én volt 160 éve Moldva és Havasalföld egyesülésének, azt követően, hogy az évszázadokig különálló mindkét román fejedelemségben ugyanazt a személyt választották meg uralkodónak, s ezzel megindult a románság egyesítése egyetlen államban.

Tegnap Davosban, a magunk (alacsony) nézőpontjából elképzelhetlenül exkluzív és drága svájci üdülőhelyen elkezdődött a Konferencia.

A Nyugati Jelenben a Magyari Sára könyvének bemutatóját beharangozó hír olvastán a cím (Takázás) elgondolkodtatott. Mit jelenthet ez?