Valamikor, réges-rég, amikor Publius Terentius mondását először olvastam – Semmi sem idegen tőlem, ami emberi –, valóságos revelációként hatott rám. Emberek vagyunk, esendők, bűnösek, hanyagok, felelőtlenek (is), a felsorolt – és sok más, itt fel nem sorolt – tulajdonsággal. Hozzánk tartoznak, s bár nem kell szeretnünk őket, de vannak, jellemzőek ránk, hát nem lehetnek idegenek tőlünk.
2017. július 5. 16:30 (szerda)