Jámbor Gyula

A napokban adta ki az Európai Bizottság szokásos országjelentését, amely az Unió 27 tagállamának helyzetét (Görögország ezúttal más besorolás alá esik) foglalja össze.

Nem csodálkoznék, ha a kedves olvasó meghökkenne a cím olvastán: hol lehet 20 ezer törvény, és hol lehet ügyész, bíró, aki ezeket mind ismerné?

A pénteken kezdődött, tegnap végetért 53. biztonságpolitikai konferenciát (MSC) rendkívüli időszakban, „teljes bizonytalanság közepette tartjuk, a kelet–nyugati konfliktus vége óta egyetlen pillanatot sem tudunk felidézni, amikor olyan sok dolog kérdőjeleződött meg, mint most” – húzta alá a konferencia főszervezője még csütörtökön, a több száz jelentős politikus – vagy harminc állam- és kormányfő, közel félszáz külügyminiszter és annál is több védelmi miniszter, a NATO-főtitkár, az ENSZ-főtitkár stb. részvételével a bajor fővárosban sorrakerült találkozó előtt.

Miközben a hírügynökségi hírt olvasom – csütörtökön a román turisztikai miniszter a Romexpo vásárának megnyitásán beszélt róla –, hogy a hazai PIB (közismertebb nemzetközi elnevezéssel GDP, bruttó nemzeti jövedelem) turisztikából származó romániai bevétele kétszeresére nőhetne az elkövetkező két-három évben – az a játékos ötletem támadt, hogy leírom: miniszter úr, rám számíthat.

Azoknak, kik még annak idején olvastak, sőt meg is maradtak emlékezetükben olvasmányaik, a „maga bolond, maga bolond, maga mindent készer mond, maga mindent kétszer mond” Karinthy Frigyes-paródia mondásai bizonyára visszaköszönnek azután, hogy Iohannis államfő, némi gondolkodás után tegnap aláírta a Románai 2017-es költségvetését jóváhagyó törvényt.

Szerdán este a Kölcsey Egyesület 2017. évi, az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartott közgyűlése némi meglepetést hozott: a megüresedett elnöki posztra nem ír ki választást, a vezetést, egy évre, ideiglenes elnökség vette át.

Hétfőn a román parlament igen választ adott a január 24-i államelnöki kezdeményezésre, miszerint rendezzenek népszavazást – referendumot – a korrupció elleni harc folytatásáról. Méghozzá egyhangúlag, azaz teljes egyetértésben, ellenszavazat nélkül.

Tizenvalahányadik napja vonulnak ki a tüntetők kisebb-nagyobb (ezres, tíz-százezres tömegekben) Bukarest kellős központjába, a Victoria-palota előtti térre, a kormány székhelye elé (meg szerte az országban).

A kormány február elsejétől 1250-ről 1450 lejre (16 százalékkal) emelte a bruttó minimálbért Romániában.

A napokban 82 román akadémikus aláírásával a román néphez és az állam intézményeihez intézett felhívása jelent meg, amelyben az ország (elméletileg) legnagyobb elméi határozottan, „a nemzeti identitás, szuverenitás és egység nevében” arra szólítják fel a politikusokat, hogy Románia javára fogjanak össze.

Időszámításunk előtt majd’ négy évszázaddal (még eléggé távol a birodalom fénykorától) a történelmi források által is némileg alátámasztott legenda szerint a Rómát sikerrel támadó, azt kifosztó gall vezér az egyezkedésnél vátságdíjul megnevezett, általa híjával találtatott aranymennyiség ellensúlyaként nehéz kardját dobta a mérleg másik serpenyőjébe, ezekkel a szavakkal: vae victis – jaj a legyőzötteknek.

Az elmúlt napokban Románia-szerte az ország himnuszát énekelték az utcákon, sőt a külföldön tüntetők is.

A címet (most mondom, nyilvánosan, ha netalán plagizálással vádolnának) kölcsönöztem.

Az országot pillanatnyilag foglalkoztató hatalmas felfordulás közepette szinte észrevétlen maradt a 2017-es állami költségvetés kormány általi, kedd esti elfogadásának bejelentése.

Meglátja, nem lesz ennek jó vége, mondja a szomszéd. Harminc-valahány éves, munkásember létére márkás kocsival jár, és még soha nem volt szavazni. Tüntetni se, de azért megvan a véleménye.