Jámbor Gyula

Előző írásomat azzal fejeztem be: sok politikai elemző szerint most távolról sem a börtönre ítélt rabokról és fogva tartási körülményeik javításáról van szó (bár azok miatt is sok tízmillió eurós büntetésekkel fenyeget az európai emberjogi bíróság, a CEDO, s a százmillió körüli kiadás úgy hiányzik az ambiciózus terveket szövögető kormánynak, mint üvegesnek a hanyatt esés).

Amire nagyon kevesen számítottak: a szerdára virradó éjszakán megjelent a Hivatalos Közlönyben a Büntető törvénykönyvet és a Büntetőeljárási törvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet, amely egyebek között jelentősen leszűkítené a hivatali visszaélés bűncselekménynek minősülését, s kedden késő este a kormány elfogadta a közkegyelemről szóló törvénytervezetet is, amelyet sürgősségi eljárásban tárgyalhat a parlament.

Furcsa dolgok történnek Romániában az utóbbi hetekben. Aki azt gondolta volna, hogy a december közepi parlamenti választások, az új törvényhozás és kormány felállása után megnyugodnak a kedélyek és az év talán legunalmasabb hónapjában, januárban az ország hozzákezd az elmaradt folyó ügyek rendezéséhez, a normális kerékvágásba állásához (rendes országban a következő évi költségvetésnek legkésőbb december közepén el kellene készülnie), alaposan tévedett.

Az Amerikai Egyesült Államok (Amerika, USA) új elnöke még megválasztása előtti kampánybeszédeiben kijelentette: falat kíván építeni országa és Mexikó határán, a költségeket pedig a szomszédnak kell megfizetnie.

Az apokalipszis a keresztény (keresztyén) kultúrában a végítélettel jelent egyet a János jelenésekről (Károli, református) és János jelenései c. (újabb keletű egyetemes fordítású) újszövetségi könyvek alapján, jóllehet eredeti görög jelentése csupán kijelentés, kinyilatkoztatás, leleplezés.

„A januári hidegben egy izgalmas, forró hangulatú rendezvényre várjuk az aradi könyvbarátokat” – szólt a szerda esti eseményt beharangozó számos cikk egyik mondata.

Whatever Will Be, Will Be; Que Sera, Sera; Ahogy lesz, úgy lesz – több mint félszázada éneklik világszerte a dalt, számtalan nyelven (köztük magyarul), sok-sok énekessel.

Hetvenegy éve, 1945. január 27-én az első ukrán front katonái léptek be először a náci hadsereg ellen harcolók közül Auschwitz-Birkenau, a hírhedt megsemmisítő táborok között is a leghírhedtebb kapuján, amely fölött a végtelenül cinikus A munka szabaddá tesz felirat állt.

Január 24. – immáron, tavalyelőtt óta hivatalosan nemzeti ünnep, idén először munkaszüneti nap is – nem éppen várható előzményekkel indult: az ország számos nagyvárosában, a fővárossal az élen, heves tüntetések előzték meg.

Valamikor, kevés híján nyolc évszázada, a mongolok lerohanták Európa keleti részét, szétzilálva a (térségben igazán számító) magyar királyságot, Erdélyt, dúltak, fosztogattak, perzseltek, gyilkoltak – aztán egyszer csak, anélkül, hogy csatában legyőzték volna őket, nagyhirtelen elvonultak, és véget ért a tatárjárás.

Holnap kezdődik, január 20-ig tart a svájci Davosban a Gazdasági Világfórum (WEF) 47. összejövetele.

Érdekesebb a történet az Olbidónál – mondja egy hölgy, aki nemcsak a hazai politika fejleményeire figyel, hanem egy hazai tévéadón mostanában futó (dél-amerikai?, mexikói?) tévésorozatra is, ha idejéből futja.

Romániát az utóbbi napokban jókora, bár távolról sem példátlan természeti csapás érte, hisz volt már ennél rosszabb és nagyobb is: az ország keleti-délkeleti részében tizenvalahány-megyét sújtott a hóvihar, az erős, torlaszokat okozó szél, települések maradtak áram nélkül, meghalt egy nő, akihez nem tudott idejében kijutni a mentő, egy asszony a segítségére siető lánctalpas katonai járműben szülte meg gyermekét, autósok százai rekedtek az úton, vonat- és repülújűratkaz függesztettek fel stb.

Néhány hete tűnt fel a magyar médiában a „fapados terrorizmus” kifejezés. Nyilván magyar találmány, az alacsonyabb árú (law cost) repülőjáratok mintájára: a fapad nem azt jelenti, hogy kemény lócákon, kényelmetlen körülmények között ülnek az utasok, hanem azt, hogy, a szállításon kívül nem nyújtanak más szolgáltatásokat (pl. enni- és innivalót), tehát olcsóbbak.

Végignéztem a tévéadókon, amennyire az időmből futotta, az új román kormány kijelölt minisztereinek parlamenti bizottságok általi, szerda reggeltől folyó meghallgatását.