Maros-parti kutyasétáltatás közben, vagy három éve figyeltem fel egy idősebb férfire. Nyaranta egy öt- és két darab két és fél literes flakonban hordta a vizet a part alsó sétányára, öntözött néhány jegenyecsemetét.
Hosszú évekig úgy hittük, úgy sulykolták belénk, hogy a második világháborúban csak a vesztes államok (elsősorban Németország és Japán) hadseregei követtek el atrocitásokat, sőt népirtást.
Hallom, Szlovákiában a kormány el akarja rendelni, hogy a rádió- és tévéadásokban a hazai zene eddigi kötelező 10 százalékos arányát duplájára kelljen emelni! Úgymond visszaszorítani az idegen, külföldi alkotásokat.
Örülünk, hogy Arad pályázik Európa 2021-es Kulturális Fővárosa címére. Mondanám: szerencsére komolyabban megmozdult valami az események lassan csordogáló folyásában.
Nem túlzok, ha azt állítom: valahol a béka sleppje alatt van az aradi felnőtt labdarúgás. A múlt század hetvenes éveiig az országos élvonalba tartozó maros-parti foci olyan messze került az első divíziótól, mint Makó vitéz a jeruzsálemi kaputól.
Valamikor a délelőtt közepén darus kocsi állt meg a szomszédságban, hogy a munkások fát nyessenek. A parkoló azon szakaszán két személyautó várakozott.
Nemrég egy újságíró kolléga a velem készített beszélgetésben arról érdeklődött: hosszú pedagógusi pályafutásom alatt oktattam-e vagy egyszer is a valós történelmet?
