A misztikus nagybetűk: LMBTQ és ami mögöttük meghúzódik (I.)

Kezdetben kevesen tudták, mit jelentenek ezek a látszatra, találomra egymás mellé tett nagybetűk. Valami rövidítésre lehetett gondolni, aztán jött a felvilágosítás, előbb a nyugati, majd az itthoni médiák is felkapták a témát, politikai vitaanyag lett belőle, ma már elég sokan tudják, hogy ezek a nagybetűk a nemi identitást, a különböző. szexuális orientációt jelölik. Az angol eredeti; LGBT, a magyarban a G (angol gay) lett M, ami meleget jelent. Szóval leszbikus, meleg, biszexuális,  transznemű és a Q, ami az angol quee = különös, furcsa rövidítése. Mi, régebben, az ilyen embertípusra a különc szót használtuk. A Q tehát tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, olyan kisebbségek jelölésére, akik, főleg szexuálisan, eltérő módon viselkednek, mint a többség, szóval mások, mint a nagy átlag. Ha egy átlaggondolkozó polgárnak ezt így kifejteném, azt kérdezhetné: Na és akkor mi van? Igaza van, mert tényleg: Na és akkor mi van? Mire megy ki a játék? Ujj Jancsi barátom világhülyítésről írt, a legújabb liberális támadás kapcsán. Igaza van, hülyítik a világot, de csak ennyi lenne, semmi más? Sajnos a dolog sokkal komolyabb, és nem is új keletű. A XX. század történelmünk legizgalmasabb, legszörnyűbb és legtöbb változást hozó százada volt. Két nagy pusztító háború és két szörnyű terrorista ideológia megtizedelte, megkínozta és szellemileg, lelkileg megzavarta a nyugati civilizáció embertömegeit. A kétezer éves keresztény értékek, a társadalom etikai alapelvei, az emberi magatartás rengeteget vesztett régi erejéből, és ez a folyamat, most a XXI. század első negyedében végzetszerűen folytatódik. A náci ideológia elbukott, a marxizmus hosszú ideig még sikeresen terjeszkedett a világon, de a remélt általános proletárforradalom elmaradt, a világ proletárjai nem egyesültek, győzött a kapitalizmus. A csalódott marxista, kommunista, liberális gondolkodók keresték a bukás okait, és a továbbiakban új megoldásokat kerestek. Így alakult meg a Frankfurti Iskola. A Frankfurti Egyetem Társadalomkutató Intézetében létrejött szellemi műhely vezetői, részben marxista, és az akkoriban divatos freudi gondolkodást (Sigmund Freud, a pszichoanalitika megalkotója után) követő tudósok, kutatók voltak. A legismertebb nevek a csoportból: Max Horheimmer, aki 1930-tól az iskola igazgatója, Theodor Adorno, Erich Froom, nem utolsó sorban Herbert Marcusé és sokan mások. Mind tanult, magas képzettségű intelligens gondolkodók. Szellemi és gondolkodási örökségük gazdag, szétágazó, Hegel, Marx, Nietzsche, Spengler filozófiai elképzelései mellett ott voltak a kor kommunista gondolkodóinak iránymutatói is. Pl. a magyar Lukács György, aki a legismertebb marxista teoretikusok egyike, így vélekedett: „Az egyetlen lehetséges megoldásnak, a társadalom forradalmi elpusztítását látom”. A Kun Béla-rezsim alatt Lukács közoktatási népbiztos, és akkor vezetik be a magyar iskolákba a radikális szexoktatást. Már akkor megkezdődött a „szabad szerelemre” ösztönzés, a monogámia kicsúfolása, a polgári erkölcs leépítése. Ez akkor nem sikerült, mert a tanácsköztársaság megbukott, de hova jutottunk máig? Másik, talán legjelentősebb előfutára a Frankfurti Iskolának az olasz kommunista vezér, Antonio Gramsci volt, aki a fasiszta börtönökben írta Börtönjegyzeteit és ebben kifejtette „zseniális” stratégiáját. Szerinte az eszme igazi győzelme csak akkor jöhet el, ha a nyugati kultúrát és annak fundamentumát, a kereszténységet eltöröljük. Úgy vélte, erre csak egyetlen lehetőség van, egy hosszú távú, következetes „metapolitika” alkalmazása. Különben a metapolitika kifejezést először Gramsci használta, és azt jelenti, hogy a politikai változások előkészítéséhez a társadalom világnézetének, gondolatvilágának és kulturális értékrendjének átalakítása szükséges. A közvéleményt és a politikai szereplőket párhuzamosan, minden oldalról befolyásolni kell, erre a célra egy ideológiailag jól képzett aktivista elitet kell használni. (A mai NGO-k?) A Frankfurti Iskola aktivistái – mivel legtöbbjük marxista és zsidó származású volt – a nácik uralomra jutása után Amerikába költöztek, később egy részük visszatért Európába, egy részük az Államokban maradt. A Nyugat hanyatlásában, és mostani haldoklásában, a Frankfurti Iskola főszerepet kapott, ő lehet az elsőszámú vádlott, de természetesen számos más tényező is hozzájárult, ahhoz a szerencsétlen állapothoz, amiből a keresztény Európa, ma már csak nagyon nehezen tud kilábolni, ha egyáltalán van erre szándéka.