Húsvéti elmélkedés

Olvastam a minap egy szakorvos tudományos elmélkedését Jézus Krisztus haláláról. (Ahhoz hasonlót, mint korábban nálunk dr. Vajda Sándor közölt, de egészen más következtetéssel.) Kifejtette, hogy Krisztus a vérveszteségtől, valamint a kereszten elszenvedett kínoktól sokkos állapotba került, de amikor a római katona oldalába döfte a lándzsáját, avval megakadályozta a tüdőödémát. Az a szúrás mentette meg az elítéltet a fulladásos haláltól! Állította: amikor leemelték a keresztről, Jézus tetszhalott volt. Tetszhalottként temették el, majd éjszaka magához tért, és elhagyta a sziklasírt. Orvosi kifejezésekkel tűzdelt okfejtésében azt bizonygatta, hogy a krisztusi feltámadás nem történt meg. 

Hogy a doktor úr bizonyosan nem hívő keresztény, azt nem is kell hangsúlyoznom, kiderül az eddigiekből. Ateistaként is lehet kiváló orvos, még az is lehetséges lehetne, hogy az orvosi diagnosztika szerint a Megváltó tényleg tetszhalott lehetett volna. 

Csakhogy a feltámadásával kapcsolatos fejtegetésben három óriási logikai bukfenc van. Ha a doktor úr nem is hívő, azért azt tudnia illene, hogy a zsidó temetkezési szokás szerint a halottat gyolcsba tekerik, úgy helyezik el végső nyughelyére. Ezért meg kellene magyaráznia azt, hogy a súlyos vérveszteséget szenvedett Krisztus hogyan tudta magát kiszabadítani a testére tekert gyolcsból. Ha a doktor úr ezt konkrétan, közönség előtt bemutatná egyik előadásában, úgy méltán nevezhetnénk a legendás cirkuszi szabaduló művész, Hudini utódjának. 

Lépjünk tovább! Tegyük fel, hogy Jézus Krisztus a sírban magához tért a sokkból, s valahogyan kiszabadult az őt beburkoló textília fogságából. Vajon a doktor úr képesnek tart-e egy rengeteg vért vesztett (a katona lándzsaszúrása után sebéből már nem vér, hanem víz folyt), alig támolygó, kimerült embert arra, hogy szépen összehajtogassa a gyolcsot, majd elhengerítse a sír bejáratát elzáró tetemes nagyságú követ? (A doktor úr talán azt is feltételezi állítása igazolására, hogy Jézus kopogott az őrt álló katonának, hogy ugyan segítsen már neki kiszabadulni…?) A Szentírás szerint, amikor vasárnap kora reggel a két asszony a sírhoz közeledett, arról tanakodtak, hogy miként fogják a követ eltávolítani, mert ők ketten képtelenek lettek volna arra. Ők a sírt nyitva találták, félelmükben még be sem léptek oda! 

Harmadsorban. Nem tudom, hogy az előadást tartó doktor úr praxisában előfordult-e már olyan eset, hogy ilyen hatalmas vérveszteséget szenvedett pácienst kezeljen. Ha igen, megnézhetné a kórlapon, mennyi idő (nap, hét, talán hónap) kellett ahhoz, hogy a gondos kezelés mellett a beteg szervezete regenerálódjon, és egyáltalán talpra állhasson. Pedig a feltámadt Krisztus a kivégzését követő harmadik nap reggelén talpra állt, gyalog (!) meg is jelent néhány tanítványa előtt. Ezt pedig még kétévezredes orvostudományi fejlődés után manapság sem lehetne orvosi bravúrként bemutatni. Csakis isteni csodának. 

Az ateistáknak (talán) be lehet(ne) adni ezt a tudományos szövegbe bújtatott mesét. A hívő keresztényeket viszont nem lehet ilyesmivel ámítani.