Álláspont

A jó öreg Európa! Mennyi írás, könyv és tanulmány jelent meg a mi szép, és szeretett kontinensünkről, ahol két évezred alatt, különböző fajok, vallások és népek keveredtek, hogy végül egy erős, egységes keresztény civilizációt, kultúrát teremtsenek.

Meggyalázták Petrőfi Sándor újszentesi emlékművét. A szomorú eset csupán néhány nappal Mátyás király monumentális kolozsvári lovas szobra meggyalázása után történt.

Az utóbbi negyedszázad bimbózó, virágozni nehezen akaró demokráciájában számos, hogy is mondjam, furcsa ötlet született honatyáink részéről.

Kedves barátommal beszélgetünk telefonon. Többek között megemlíti, hogy közölt jegyzeteimben elsősorban a negatívumokat, a fonákságokat emelem ki, keveset írok a pozitívumokról. Pedig azok is vannak.

Furcsa dolgokra figyel fel a híreket alaposabban megbogarászó néző, hallgató, olvasó. Például arra, hogy az uniós segítségre váró görögök átlagnyugdíja a harmadik legmagasabb a kontinensen.

Nem nagy újdonság, hogy Románia az európai, főleg az uniós statisztikákban az utolsó helyek egyikén tanyázik, most azonban – ENSZ-számítások szerint – a világon is a legutolsó előtti helyen áll a népességnövekedés tekintetében.

A címben szereplő szlogennel hirdették meg idén az augusztus első napjaira eső Anyatejes táplálás hetét. A civilizált világ hangadói ugyanis úgy vélik: a kisgyermekes nőnek is jogában áll dolgozni. Ám a szoptatás is egészséges, sőt egyre inkább divatos dolog, így a legjobb, ha a kettőt egyszerre teszi.

Nemigen értem azokat, akik a román miniszterelnök egyesült államokbeli pihenőszabadsága ellen emelnek szót, ha saját költségén megy. Ha állami pénzből tenné, az más, akkor lehetne kifogásunk.

Mielőtt bárki rosszra gondolna, elmondom, mi is az: barátnőm mobiltelefonjának menügombja. Eltűnt. Végigfésültük a lakást, de mintha a föld nyelte volna el. Talán a szemetesben... Upsz, üres! A keresőakció előtt kivittük... Irány a szeméttároló! Úgy tűnik, megelőztek. A zsák kiürítve, tartalma szerteszét.

Ígérgetések, fogadkozások, melldöngetés.
Minél magasabb tisztséget tölt be egy-egy politikus, annál nagyobb lendülettel vágja maga alatt hitelének, szavahihetőségének vékonyodó ágát. Önként, magabiztosan és kérdezetlenül.

A park helyetti parkoló ötletének kudarca után a látványos hídavatás némi szépségtapasz lehetett volna az újabb mandátumra pályázó polgármester imázsán. Ennek beteljesedését a cudar időjárás tompította, de az új átkelőt hamar megszerették az aradiak. Miért is ne? Még akkor is, ha arra gondoltak, hogy ez talán sokba fog kerülni nekik. Főleg, amikor a helyi adókat fogják leperkálni.

Ez egy igazi aradi történet… Kedves, „korrekt” és igaz.

Korán kelő vagyok, reggelizés után következik a kutyasétáltatás. A 8 órai reggeli krónikára mindig otthon vagyunk. A reggeli bóklászásaink alatt figyeltem fel a szomszédságunkban megkezdett házátalakításra. A földszintes épület tetőzetét leszedték, a jelek szerint emeletet húznak rá.

Amerikai, vagy más, többnyire sorozatfilmekben (de hát hány nem amerikai?) szoktunk látni olyan jeleneteket, amikor a hívó „vedd már fel!” bíztatásokkal szokta szuggerálni a hívottat, egy nagy bajt megelőzendő. Többnyire sikertelenül, de ez más téma.

A parlament nagyvakáción van ugyan, a kormányfő is kiveszi kéthetes szabadságát, augusztus elsejétől államférfiúink is megkapják háromszorosra emelt fizetésüket, a kánikula is tovább tart, még sincs uborkaszünet a politikában.