Álláspont

Bár még több mint háromnegyed, illetve több mint
egy év van a következő helyhatósági és parlamenti választásokig, az elmúlt
vasárnap a pártok már megtartották első főpróbájukat.

Húsz éve az állam az
első számú fejőstehén Romániában. Fejték, fejik is sokan, kicsik és nagyok
egyaránt.

Igen nagy bajban van
az utazni szándékozó aradi lakos, ha előzetesen nem szerezte be a vonatok
érkezésével, indulásával kapcsolatos információkat a központi jegyirodában,
netán az interneten (ha egyáltalán megbízhatóak az ott talált információk?!).

Én úgy hallottam, hogy a második világégés lezárása után ezen a
fertályon mindenki az amerikaiakat várta. Sőt, a befejezés után is,
évtizedekig eleink, ha képletesen is, de naponta felnéztek az égre, hogy
nem jönnek-e már az amcsi teherszállító gépek és dobják le a
mogyoróvajat meg a Marlborót.

Nyugtalan Európa és a világ. Az angol rendőrség most tette közzé jelentését
az augusztus 6–10. közötti zavargásokról, és az adatok elképesztőek: több mint
3200 bűntény, 1800-nál több letartóztatott, a legtöbbjük munkanélküli.

A napokban jelent meg egy, a világ legjobb ötszáz egyetemét rangsoroló
kimutatás (mellesleg több ilyen, más-más fórumokról származó is létezik), közös
vonásuk azonban, hogy egyiken sem szerepel hazai felsőoktatási intézmény,
amelyeket, tisztelet a kivételnek, a miniszter „diplomagyáraknak” titulál.

Mi lesz az EU jövője? Traian Băsescu államelnök csütörtöki nyilatkozata szerint a következő két-három évben el kell dönteni, hogy akarjuk-e az Európai Egyesült Államok létrehozását.

Szépséges, szép, szőke turisztikai és
vidékfejlesztési miniszter asszonyunk, akinek a tárcája e súlyos válságos
időkben is annyi pénzt kap a lyukacsos államkasszából, amennyit akar, hétfőn
este bebizonyította, hogy humorérzéke is van.

Amikor a Jelenházban
megrendezett ünnepség helyszínére léptem a két kedves házigazda Böszörményi
Zoltán és Bege Magdolna főszerkesztő kíséretében, szorongás és elfogódottság lett
úrra rajtam.

Mindannyiunkkal megtörténik olykor, hogy
ráfizetünk. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy tandíj.

Itt nem arra a pekingi kacsára gondolunk, amelyet
miniszterelnökünkkel kóstoltattak a napokban tett kínai látogatása alkalmából,
elvégre a híres ételköltemény már itthon is fogyasztható.

6:3! Nem az
Aranycsapat híres londoni győzelméről van szó, hanem Románia
gazdasági-társadalmi helyzetéről 2011-ben. Hatmillió lakos részesedik különböző
címen állami segélyben, különböző pénzügyi juttatásban.

Azt hittem, már rég
magukra hányták a földet.
De nem, megszólaltak
a sírból.
A
NaaaaaagyRrrrrrrománia párt aradi zsebéről van szó, amely unalmában és egyéb
társadalomfejlesztő ötletek hiányában azzal áll elő, hogy Arad ne kösse a
városnapokat a szabad királyi város titulus megszerzésének napjához-évéhez,
mert hát ugyebár ez irredenta, magyar, meg amit akarunk, nem részleteztem,
mindenki sejti, mit hánytak egy román újság oldalaira.

150 esztendős az aradi magyar sajtó: 1861. augusztus elsején jelent meg az első aradi magyar napilap, az Alföld. Nem volt előzmények nélküli, hellyel-közzel magyar szót már két évtizeddel korábban is lehetett olvasni az alföldi városban, ámde ettől számíthatjuk az igazi, a hivatásos újságírás kezdeteit.

Újabb évtizedes illúzió omlik össze kártyavárként a mindenkire kiterjedő jóléti állam utópiája után? A gyújtogatós, fosztogatós angliai zavargások felszínre hozták a multikulturalizmus problémáit.