Jámbor Gyula

Az Európai Tanács elnöke szerint a Brüsszelben csütörtök hajnalban végetért tanácskozáson elfogadott intézkedések, mint egy tűzfal, megakadályozzák az adósságválság továbbterjedését.

Amikor motorjával nagy sebességgel elhúzott mellettem és a nem túl széles, főtér felé haladó utcán parkoló kocsik mellett, csendesen megjegyeztem magamban: micsoda őrült, hogy így hajt.

Ha október, jön a Forbes magazin újabb szokásos jelentése a világ leggazdagabb embereiről, legbefolyásosabb művészeiről, legjobban kereső sportolóiról stb. Egyszóval a világ élvonaláról – azok számára élvonaláról persze, akik a pénzben látják az igazi értéket.

Alig kezdődött meg a népszámlálás, máris megjelentek a kételyek, hogy ezúttal sem kapunk teljes és megbízható képet Románia lakosságáról. Vannak természetesen ún. objektív, az összeíróktól vagy a válaszadóktól független nehézségek – például az „ideiglenesen” külföldön tartózkodók összeírásánál –, de vannak másfajták is, közülük a legpregnánsabb talán a nemzetiségi hovatartozás bevallása.

Eltávozott hát az élők sorából Moammer Kadhafi. A líbiai diktátor szavatartónak bizonyult: utolsó leheletéig próbálta védeni már megbukott hatalmát, így érte utol a végzet.

Kevés ideig kellett a hét végén tévézni ahhoz, hogy a néző láthassa a pár százas nagyságrendűtől a pár tízezresig terjedő tüntetéseket Madridtól Los Angelesig, az erőszakos cselekményekkel is kitűnt Rómától Chicagóig, Frankfurttól Sidney-ig, Berlintől Hong Kongig.

Szombaton Szarvason járt Tornya: a Pro Pir Kult 11 fős küldöttsége, Tóth Piroska elnök vezetésével részt vett a magyarországi városban megrendezett idénynyitó disznótoron, az V. szarvasi töltöttkáposzta-főző és kolbászkészítő versenyen a szarvasi Závoda Ferenc meghívására.

Már a nagyon optimisták, vagy a nagyon tájékozatlanok sem hiszik, hogy a világ, de főleg Európa és az euróövezet gyorsan kilábalhat a válságból. Amikor már-már úgy látszott, hogy jó úton haladunk, ismét megjelentek a kételkedő hangok.

Amikor az előtérben bebocsátásra várakozó tömeg előtt megjelent a festett arcú, frakkos, cilinderes konferanszié – mint később kiderült, a főszereplő Kocsis Rozi –, bejelenteni: Kharón majd átvisz bennünket a túlvilágra, ahol telefonunkra nem lesz többé szükségünk, kapcsoljuk hát ki – már sejtettük, hogy az előadás nem lesz a nézőt megrikató tragédia.

Nem vethetné senki a hazai belpolitikai élet szemére, hogy az utóbbi napokban unalmas lenne. Elég csak a pénteki napot nézni, amikor Temesváron a Demokrata Liberális Párt színe-java találkozott a párt vezető testületnek ülésén, a miniszterelnök autópálya-építkezést vizitált, üzletemberekkel találkozott, beszédet mondott.

A közelgő népszámlálás egyik lényeges kérdése a hazai magyarság szempontjából, hogy mindenki magyarnak vallja magát, aki valóban az.

Hagyomány október 6-án a megemlékezésen résztvevő RMDSZ-elnök találkozása az újságírókkal.

Talán abszurd ötlet, de eszembe jutott a Lorenzaccio kedd esti bemutatója után, vajon mit szólt volna a szerző, a darab megírásakor, 1834-ben mindössze 24 éves, de már kiábrándult Alfred de Musset, ha darabját a budapesti Maladype színház előadásában látja?

Arad nemcsak az aradi, hanem a világon bárhol élő magyarok számára az 1848–49-es vértanúk városa.

„Nem tudnám hirtelen pontosan megfogalmazni, miről szólt ez a darab, de nagyon jó előadás volt”, hallottam az egyik nézőt vasárnap este, kifele jövet.