Jámbor Gyula

Az év legelejétől Románia átvette az Európai Unió Tanácsa (EUT) elnökségét, és fél évig, mondhatni kis túlzással, az Unió vezetője.

Hadd tisztázzam, mint ahogy az internet sok („egyértelműsítő”) honlapján szokásos: nem az egykori kínai előkelőségekről, hanem arról a ma már, hála a sorsnak, közönséges, a melegebb éghajlatú országokból származó narancsszínű, de a narancsnál kisebb gyümölcsről van szó.

Romániában, hála a sorsnak, legalábbis tegnap délig, amikor e sorok íródnak, különösebb események nélkül telt a karácsony, a kereszténység egyik legnagyobb, de mindenképpen legbensőségesebb ünnepe.

Talán soha nem volt időben ilyen hosszú megemlékezés Tóth Sándor Maros-parti kopjafájánál, mint idén. 

Huszonkilenc éve, december 21-én reggel, valamivel öt óra után arra ébredtem, hogy Aradon, a Romanilor úton, ahol akkoriban laktam, hangos énekszó veri fel a lakosokat.

Ha nem tudtuk volna, mi hiányzott, mink nem volt régen, hát most megtudhattuk: egy új párt. Most már van, a PLUS (a szabadság, egység és szolidaritás román kezdőbetűinek rövidítéséből) szombaton indult el Kolozsvárról egy volt román miniszterelnök, Dacian Cioloş kezdeményezésére.

A múlt héten nagy port vert fel a Nyugati Szövetség megalakulása – Temesvár, Arad, Nagyvárad és Kolozsvár polgármestereinek kinyilatkoztatott összefogása olyan körülmények között, amikor a hazai belpolitikában hatalmas indulatok feszülnek és érdekek ütköznek.

Közeledik a karácsony, Jézus Krisztus születésének egyezményesen elfogadott időpontja. Pontos történelmi adat nem lévén, a niceai zsinat i.u. 325-ben megegyezett a húsvét, a legnagyobb keresztény egyházi ünnep időpontjában (a mai számítások is ezt a határozatot követik), de nem döntött a karácsony, a második legnagyobb ünnep időpontjában.

Napjainkban nem szűkölködünk, hála a sorsnak, Aradon sem az új és újabb magyar nyelvű könyvek bemutatásában – csak az utóbbi napokban is két hasonlónak lehettünk tanúi.

Elhagyta a Naprendszert a Voyager 2 is, olvashattuk pár napja a hírügynökségi jelentésekben.

Lassan lezárul a Mátyás király-év, amelyet születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulója alkalmából hirdetett meg a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság még tavaly decemberben.

A napokban a „manóba” típusú oldalösszeomlással szembesültem. Ha a kedves olvasó nem tud mit kezdeni vele, nem csodálkozom, ha mégis, őszinte elismerésem. Bár, jobban meggondolva, nem is nagyon érthetetlen.
A manóról, ugye, mindenki tud, bár soha nem látta; az oldal közismert szó, ugyanúgy, mint az összeomlás. Az oldalösszeomlás tehát többé-kevésbé érthető.

Leírtam már néhányszor, hogy koromnál, átélt tapasztalataimnál fogva nem sok történés lep meg igazán; ha az újszülöttnek minden vicc új, az idős embernek már csak kevés.

Amikor vasárnap kora délelőtt megírtam a Négy polgármester összefog c. cikkemet, mielőtt temesvári kollégánk eseményről szóló beszámolóját olvastam volna, erősen sejtettem, hogy „ebből baj lesz”.

Szombaton Temesváron négy romániai nyugati nagyváros, Temesvár (az 1989-es változások elindítója), Arad (amely 29 esztendeje elsőként csatlakozott a Bega-parti forradalomhoz), Nagyvárad, az egykori Pece-parti Párizs, és Kolozsvár – Erdély hagyományos, ha nem is hivatalos fővárosa – megkötötte a Nyugat Szövetsége (Alianţa Vestului – AVE) megállapodást, amelyet a négy városvezető írt alá.