Jámbor Gyula

Az I. világháború befejezésének – a francia–angol–német fegyverszünet aláírása – kapcsán megemlítettük a Nyugati Jelenben, hogy vasárnap megkezdődött a francia fővárosban a Béke Párizsi Fóruma elnevezésű háromnapos rendezvény, amelyet számos (a szervezők közleménye szerint 65) állam- és kormányfő, meg sok más főember is megtisztelt jelenlétével.

Ha tegnap vagy ma megkérdezték volna, megkérdeznék a román kormánypártok és a végrehajtó hatalom vezetőitől, melyik a pillanatnyi legcsúnyább szitokszó, alighanem az MCV-t említenék első helyen.
Az Európai Bizottság ugyanis november 13-án (mégis szerencsétlen lenne a 13-as szám?) hát, hogy is mondjuk, eléggé elmarasztalta Romániát. S ami legalább ugyanilyen fájó, hogy ugyanakkor Bulgáriát, nagy riválisunkat az Unió utolsó helyei elfoglalásának tekintetében ha nem is nagyon-nagyon, de hozzánk képest határozottan feldicsérte, s kilátásba helyezte: ha így haladnak a dolgok, megbizatásának végén (jövőre lesznek az Európai Unió parlamenti választásai, ami után az Unió is új vezető szerveket kap) megszabadulhat az MCV-től.

Ha a romániai oktatásügyi rendszerről sokat beszélnek, írnak; ne lepődjünk meg: egy ország, amely valamit is ad magára (legalábbis látszólag), állandóan napirenden tartja a kérdést.

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága trónjának várományosa, Károly walesi herceg (Charles Philip Arthur George) november 14-én tölti be 70. évét.

Napok óta lázban tartja a hazai sajtót, hogy november 9-én (azaz tegnap) kisorsolásra kerül az az öt bíró, aki a Szociáldemokrata Párt és a parlament alsóházának elnöke, meg több más fontos köztisztviselő ügyét felülvizsgálja.

Tegnapelőtt a román parlament képviselőháza megszavazta a Marosvásárhely–Iaşi autópálya építéséről szóló tervezetét.
Illetve... nehéz meghatározni, hogy mit is. Hiszen a parlament a törvényhozás szerve, a konkrétumokról az általa felhatalmazott kormány dönt – arról, hogy az egy évre szóló, esetenként hosszabb kifutású időszakra vonatkozó országos költségvetés keretében mit és hogyan finanszíroz.
Ha jól tudom (ha mégsem így lenne, elnézést kérek) először fordul elő, hogy – közismert román kifejezéssel élve – az ökröket a szekér mögé (és nem elé) fogják.

Hogy a hazai egészségügy feladatának magaslatán állna, azt ma sajnos, senki nem jelenthetné ki a tévedés teljes kockázata nélkül.

A hazai politika legújabb botránya, nem is tudom, miért, Ady egyik legrejtélyesebb versét, A fekete zongora címűt juttatja eszembe: Fusson akinek nincs bora / Ez a fekete zongora.

Az elmúlt héten a kicsik vakációztak, óvó nénijük pedig „intézményesen játszott”. Igaz, nem mindenikük, az Arad megyei 48 óvónőből csak 23, hallom az aradi szervezőtől, Tripon Ildikótól.

Aki annak idején látta – több évtizede játszották a hazai mozik – a Találd ki, ki jön vacsorára? c. filmet, bizonyára emlékszik rá, nemcsak a parádés szereposztás, hanem a témája kapcsán is.

A Guinness-rekordok 1955 óta megjelenő Könyvének, a világ legnagyobb rekordgyűjteményének idei kiadásába még nem kerülhetett be, a jövő esztendeiben azonban biztosan benne lesz, hogy 2018 októberének végén Isztambulban, Törökország legnagyobb és legjelentősebb (évente sok millió turistát fogadó) városában, az egykori Bizáncban, illetve közelében felavatták a világ jelenleg legnagyobb területű repülőterét.

Igen, itt a gyászjelentés a lapban, amely szerint 71 évesen elhunyt a szeretett férj, apa, nagyapa. De azért megpróbálom hívni telefonodat, hátha valami félreértés történt. Ki van kapcsolva. Nem hinném, hogy több Farkas István nyomdász volna Aradon...

Az erős verseny (számtalan újság, folyóirat, rádió és tévéállomás, internetes honlap) korában, elismerem, szükség van a figyelem felkeltésére, arra, hogy azt a benyomást keltsék: csak bennünket olvassanak, hallgassanak, nézzenek, ne a konkurenciát. (A bizonyos termékeket reklámozó hirdetésekben nagyjából ugyanez történik.) A kérdés az: meddig mehet el egy ilyen megközelítés? Hol az a határ, amelyiken túl egy bizonyos médium hiteltelenné, sőt nevetségessé válik?

Van az Arad Megyei Könyvtárnak egy (dicséretes) országos kezdeményezés nyomán elindított akciója, amelynek során helyi írók, költők állnak a közönség elé. Hétfőn délután Regéczy Szabina Perle bemutatkozására került sor. A rendezvényen a bemutatkozó irodalmár a főszereplő, maga ismerteti életrajzát, pályafutását, olvas fel műveiből, majd válaszol a hallgatóság esetleges kérdéseire.

Adva van, a darabban (amelyet mjuzikelkámedi néven, azaz zenés komédiaként reklámoznak) egy csoportterápiás összejövetel – a csoportterápiát mintegy száz éve találták fel –, amelyen hat, teljesen különböző egyéniségű fiatal nő és férfi jelenik meg.