Ujj János

A két emberöltővel előtte élt nagymama mesélte, hogy harmincegynéhány éves korában volt egy epeoperációja.

Világjelenség a maroktelefonokat pögyögtető, az okostelefonokat húzogató társadalom. Utcán, előadás alatt, konferencia vagy filmnézés közben.

Folyik a mise. A liturgiába, a felolvasásba, a prédikációba be-behallatszik egy kisbaba gügyögése.

Hogy milyen nyelven beszélnek a gyermekükkel a vegyes házasságban élők, azt ők határozzák el.

Gyermekkorom emléke: városnegyedünkben az idősebbeknél bevett szokás volt a fali szentkép keretébe belecsúsztatni egy-egy, olykor több fényképfelvételt.

Bár teljesen felesleges a történelemben feltenni a „ha”-val kezdődő kérdéseket, de elalvás előtt, avagy a délutáni szieszta idején csak eszembe villan néhány olyan pillanata a világtörténelemnek, amikor megváltozhatott volna a trend.

Világjelenség a maroktelefonokat pögyögtető, az okostelefonokat húzogató társadalom. Utcán, előadás alatt, konferencia vagy filmnézés közben. Mintha beszélni már nem is tudnánk egymással, csak valamilyen távközlőn kommunikálni.

Mármint Nyugat Európa egy jó része, mit jelent a muszlim uralom. Nemrég Luxemburg külügyminisztere tett olyan, a magyar államra vonatkozó kijelentést, amely a higgadtabb politikusokat is megdöbbentette.

A gólyák után a fecskék is útra keltek. Szeptember eleje óta figyeltem készülődésüket. Nem a megszokott volt.

Szeptembert írunk, ez az első őszi hónap. Még jöhetnek szép meleg napok, de a nyár már mögöttünk van.

Nézem a televízióban a sportközvetítéseket. Olykor csak háttérzajként. Már amit nézni lehet. A Digi sportcsatornák elsősorban a futballra, motor- és a küzdősportokra koncentrálódnak, az Eurosporton tenisz is megy, az M4-es pedig továbbra is inkább csak a piros-fekete alapra írt információval dühít mindannyiunkat.

Nem szeretek nekrológot írni. Ezúttal el sem várták tőlem. Nem írok nevet, az eltávozott nem volt közéleti személyiség. Illetve nem akart az lenni, nem vállalt vezetői tisztségeket pártokban, szervezetekben.

Hogy milyen hatóságnak milyen nyilvántartása van az európai országokban a lakosságra rászabadított, rászabadult bevándorlókról, nem tudom.

Nézem a képeket az olaszországi földrengésről. A (szerencsére) csak kisvárosokban végzett pusztításokról. Ott két-, háromszintes épületek dőltek össze, nem magasabbak. Mégis százak haltak meg, rekedtek a falak alá.

Amikor pedagógusi pályafutásunkat kezdtük, még kézzelfogható közelségben, mindössze három évre volt a szövetkezesítés, közismerten a „kollektivizálás” befejezése.