Álláspont

Levelet kaptam a Riminiben élő olasz barátomtól, Aldebrando Luccitól, aki nagyon aggódik nem csak saját népéért, hanem minden emberért ezen a Földön.

Még csak május legelején tartunk, de aligha hibázunk, ha azt mondjuk, hogy a 2020-as év a 21. század eddigi legszerencsétlenebb esztendeje.

A „virtuális” szónak, kifejezésnek, azt hiszem, soha nem volt akkora aktualitása, népszerűsége, mint napjainkban.

Az „állítólag” szerintem igen hasznos szó akármilyen nyelven. Bár melyik szó nem az, ha már beépült egy nyelvbe?

Segítségért köszönet jár, a jólneveltség így kívánja, függetlenül attól, hogy milyen formát ölt. Sajnos nem mindenütt.

Mindig nagy örömmel tölt el, ha arra gondolok, milyen szerencsés pali vagyok, hogy az Attila téren bírtam (tudtam?) egy lakást venni, főleg azok után, hogy felszámolták a KGST-piacot, és a volt szemétdombból egy gyönyörű parkot varázsoltak elém, megalkotva a Megbékélési parkot.

A koronavírus-járvány kétségtelenül eddig nem látott helyzetet teremtett, mint mindenhol Európában, Romániában is.

Ha netalán valaki felajánlott volna egy fogadást arra, hogy a román szenátus elutasítja vagy sem a képviselőház révén hallgatólagosan elfogadott beadványt, minden (szerény) ingó és ingatlan vagyonomat feltettem volna az igenlő válaszra. Igen, a Székelyföld autonómiájáról szólót.

A koronavírus-járvány kétségtelenül eddig nem látott helyzetet teremtett, mint mindenhol Európában, Romániában is. Az ismert helyzetet fölösleges részletezni, mindenki tudja, miről van szó – van azonban egy olyan vonatkozása, amilyen eddigi szintén nem fordult elő az ország történetében: nevezetesen az, hogy két államfőt – a jelenlegit és egy voltat – hazai civilszervezetek súlyos vádakkal a Diszkriminációellenes Országos Tanács (CNCD) és az Országos Audiovizuális Tanács elé citáltak.

A május sokak szerint az év legszebb hónapja, legalábbis a mérsékelt égövön: megújul és zöldbe borul a természet, virágzik az ember életkedve is. Nem hiába mondják a szerelmesek hónapjának.

Az utóbbi években egyre kevesebb időt szakítok a baráti kapcsolatok ápolására, karanténban pedig szinte lehetetlen a találkozás.

Elszabadult a járvány. A fertőzöttek száma három hónapnál hosszabb idő alatt érte el az egymilliót. Utána mindössze három hétre volt szüksége, hogy a szám megduplázódjon.

Járvány idején is előkerült a magyar kártya. Szerdán Klaus Iohannis államelnök játszotta ki, méghozzá a legalpáribb, Vadim-„stílusban”.

Az év kezdetén ránk törő vírusjárvány gyökeresen megváltoztatta életünket. Az idősebb korosztály, akik már sok mindent megéltek, kevésbé fél és kevésbé csodálkozik, talán könnyebben is tűri a ránk törő negatív hatásokat, de a fiataljaink számára a jelenlegi helyzet nem csak szokatlan, de ijesztő, és a jövőt illetően aggasztó gondolatokat gerjeszthet.

Európa – és a világ – továbbra is a koronavírus okozta lángokkal küzd, jelképesen szólva.