Álláspont

Egy eléggé ismert latin mondás (Non quis, sed quid) szerint nem az a fontos, hogy ki mondta, hanem az, hogy mit mondott.

Szaporodnak a hírek arról, hogy az EU fejlett országai milyen nagy szezonális munkaerőhiánnyal küzdenek.

Bátran kijelenthetjük, hogy a koronavírus körül immár végképp összekuszálódott minden.

Újabb hatalmas kihívással szembesül az Európai Unió, miután a német szövetségi Alkotmánybíróság múlt héten kihirdetett ítéletében három hónapos határidőt szabott az Európai Központi Banknak arra, hogy indokolja meg a 2015-ös gazdasági élénkítésben főszerepet játszó kötvényvásárlási programját, máskülönben a német jegybank a továbbiakban nem vehet részt benne.

A címbeli „románok” amolyan összefoglaló fogalom, lehetséges, hogy magyarok, meg más nemzetiségűek is vannak köztük, mindenesetre román állampolgárok.

Általában gyakran panaszkodom (persze, telefonon) a hozzám hasonlóan „védett” korosztályú barátaimnak, milyen nehezen tűröm azt a lebecsülő, diszkrimináló hangot, ahogyan napjainkban rólunk beszélnek.

„Nem is tudtam, mennyire ragaszkodom emberi méltóságomhoz... általános megbecsülésnek örvendtem... Ezer apró jelből érzem, hogy mint embert alacsonyabb rendű lénynek tekintenek.”
(Robert Merle: Védett férfiak) 

Hát persze hogy nagy hír volt a román sajtóban, főleg televíziókban, hogy a Szociáldemokrata Párt (ideiglenes) elnöke egy sajtótájékoztatón összeesett.

Lassan újjáéled a világ, miután több ország fokozatosan lazít a koronavírus miatt bevezetett szigorításokon.

Rájöttem, hogy mire jók ezek a deklarációk, ha már érvénytelen rajtuk a keltezés.

Európa (meg részben a világ) 1945. május 8-át a fasizmus ellene diadal napjaként emlegeti, a következő, május 9. napot pedig Európa-napként május 9-én (szombaton) ünnepelte. Jóval szerényebben, mint más években volt szokás, de hát a pandémia, a koronavírus-őrület jó pár évtizede szokatlan csendességre, visszafogottságra ítélte e jeles napot is.

Európa (meg részben a világ) 1945. május 8-át a fasizmus elleni diadal napjaként emlegeti, a következő napot, május 9-ét pedig Európa napként (szombaton) ünnepelte. Jóval szerényebben, mint más években volt szokás, de hát a pandémia, a koronavírus-őrület jó pár évtizede szokatlan csendességre, visszafogottságra ítélte e jeles napot is.

A már másfél hónapja tartó karantén alatt egyre gyakrabban böngészem a világhálón számítógépemre érkezett küldeményeket. Különösen a régi magyar filmeket, legendás színházi közvetítéseket, klasszikusnak számító kabarétréfákat keresgélem.

Május elejétől több európai ország enyhített a pandémia-(világ)járvány jellegű koronavírus nyomán életbe léptetett szigorú intézkedéseken.
Hogy jogosan-e vagy sem, ezen írás – orvosi, járványügyi, sőt egyéb szempontokból sajnálatosan felkészületlen – szerzője nemigen tudná eldönteni.

Fokozatosan enyhítenek a korlátozásokon Európában. Az országok egymás után jelentik be a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendelkezések részleges visszavonását.