Álláspont

Idén december 7-én volt hetvenöt éve annak, hogy a Japán Császári Flotta hat repülőgép-anyahajója, rajta 353 vadászbombázóval, előzetes hadüzenet nélkül, rajtaütésszerűen megtámadta az Egyesült Államok Pearl Harborban (Hawaii-szigetek) állomásozó csendes-óceáni flottáját.

Tegnap átestünk a téli napfordulón: mától naponta picikét hosszabbak lesznek a nappalok, rövidebbek az éjszakák, hogy március 21-én bekövetkezzen a tavaszi napéjegyenlőség, azaz a nappal és az éjszaka egyforma hosszúságú legyen.

Karácsonykor az egész világon a keresztények Jézus Krisztus születését ünneplik, pedig a kutatók többsége egyetért abban, hogy Jézus születésének időpontja nem december 25-re esik.

Ebben a hónapban a Nyugati Jelen részére írtam egy jegyzetet – kapkodtam, keveset mondott, különösebben kerekre sem sikerült – és megfogalmaztam egy hírt is, ami hét hónappal korábban lett volna igazán időszerű – a késésben nem volt szerepem.
A két írás nem jelent meg.

Negyedszázada lehetett, ilyenkor, karácsony küszöbén. Vendégségben jártunk, amikor váratlanul beállított egy rokonszenves külsejű, szakállas fiatalember.

1989. december 17-én korán keltünk. Nem nyughattunk, ki kellett menni, megnézni, mi történik a városban.

A keresztény világ Krisztus, a Megváltó születését várja, s a nagyhét első napján, a Kr.u. harmadik évezred első százada második évtizedének immár közepén túl újabb borzalmakkal szembesül.

Nagyban folyik a taktikázás az országos politikai porondon. A minapi választások után kialakult erőviszonyok, illetve az alkotmányos felépítés révén a két fontos hatalmi pólus Klaus Iohannis államfő és a választásokat magabiztosan megnyerő PSD.

Egy szakorvosi rendelő folyosóján ülök. Várom soromat, hogy megkapjam a receptet a gyógyszeremre. Előttem közel tucatnyian. Ki egykedvűen várja sorát, de akadnak türelmetlenkedők is. Érződik a feszültség a levegőben.

Tegnaptól, aranyvasárnappal beléptünk a nagyhétbe, a karácsony – az egyik legnagyobb keresztény, és nemcsak a hívők számára ünnep – előtti várakozás utolsó fázisába.
Amúgy a politikában is nagyhét (vagy nagy hét) következik.

Pontosan 27 éve. Morzsolgatom az emlékeket. Rá kell döbbennem, hogy nehezebb beszélni róla, mint gondoltam. Szép volt, félelmetes, felemelő és rémisztő. 1989 – Temesvár.

Vannak emberek, akik egy életen át két kedvenc hivatás között őrlődnek. Egyaránt kedvelik, értik mindkettőt, s nagy szakértelemmel, lelkesedéssel belevetik magukat a dolgok sűrűjébe.

Az idei esztendő utolsó uniós csúcsán, amely pénteken hajnalban ért véget közös közlemény kibocsátásával, Európa jelenlegi (a Brexit mellett kétségtelenül legnagyobb) gondjával, az illegális migrációval kapcsolatban (ismét) nem született konkrét és mától, holnaptól gyakorlatba ültethető megállapodás.

Komoly sikert ért el a magyarság a vasárnapi parlamenti választásokon. Az összefogás hasznosnak bizonyult, a lakossági támogatás növekedett, s abból kifolyólag a politikai képviselet is megerősödött.

Trump és az oroszok viszonya valószínűleg javulni fog, erre lehet következtetni a mindkét oldalon megjelent nyilatkozatokból.