Álláspont

Családomban, de ismeretségi körömben is többen vannak, akiknek felszökik a vérnyomása, ha a tepertő szóba kerül. Az ára miatt.

Nagy tétje van a vasárnapi magyarországi választásoknak számunkra, (széles értelembe vett) erdélyi magyarok számára is, hiszen mi egy erős, lüktető gazdaságú, Európában tekintélynek örvendő anyaország jövőjében vagyunk érdekeltek, szavazatunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.

Románia – további 6 volt szocialista országgal együtt – immár 10 éve NATO-tag. Magyarország, Csehország és Lengyelország 5 évvel korábban csatlakozott az USA-központú nyugati katonai szövetséghez.

Olyan ismerősöm panaszolta, aki ingatlanok bérbeadása után háromhavonta – most már egészségbiztosítással is megterhelve – mintegy 2000 lejt szokott befizetni a Közpénzügyi Igazgatóság pénztárába.

Eddig tíz, államilag engedélyezett hajviselet közül választhattak a férfinemű egyetemisták Észak-Koreában, de már csak a Kim Dzsong Un frizurájával megegyező hajviseletet hordhatnak, amely egyébként nem túl népszerű az országban, mert a kínai csempészek hajviseletére emlékeztet – értesült a Radio Free Asia (RFA).

Igaz, az ukránok egy részében nagy a gyűlölet, mert nem felejtik el az ukrán nép hihetetlen szenvedését a szovjet idők alatt.

Az európai magyar katolikusok lapja.

Évek óta, rendszeresen olvasom. Ugrásszerűen feljavult. Olvastatja magát. Ferenc pápa egyik szócsöve.

Bizonyára felfigyelt rá a kedves olvasó, hogy noha Románia még nem az euróövezet tagja, kies hazánkban sok mindent euróban számolunk. Az irdatlan számú eladó lakás, ház árát, például, még elvétve sem látni lejben a hirdetésekben.

Ma befejeződött a Târgoviştén megrendezet női kosárlabda Román Kupa döntője, melynek döntőjében az Aradi Univ. Goldiş ICIM csapata a Sepsiszentgyörgyi Sepsi SIC ACS együttesével mérkőzött meg.

Fegyverkezési verseny indul be? Mint a hidegháború idején? Obama a védelmi kiadások növelésére szólította fel a NATO európai tagjait az EU–USA-csúcson, az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán.

Valamilyen formában mindig áldozatot kellett hozni a tanulásért. Áldozni kellett, energiát és pénzt. Pénzből soha annyit, mint napjainkban. Legalábbis világviszonylatban, általánosságban.

Ukrajna nem új ország, ahogy ezt egyesek állítják. Történelme már a legrégibb időkben mozgalmas volt, az időszámításunk előtt III–IV. században valószínűleg szkíta törzsek, később keleti-gótok, hunok, törökök és persze magyarok is jártak erre.

Magyar szólásmondás szerint „az éhség nagy úr”. Így igaz. Az éhes ember mindent megeszik. Számtalan példát tudnánk sorolni valamennyien, amikor a korábban finnyás, az elébe tett ételt az evőeszközzel csak ide-oda tologató ifjonc egy nyári táborban, kiránduláson, avagy egyetemi menzán, (korábban) netalán a katonaságnál egyszerre „mindenevővé” vált. A „vasszeget is megettük” egy-egy kimerítő menetgyakorlat után tartalékos tisztképző korunkban.

Az alábbiakban természetesen nem futballpályáról lesz szó.

Előrebocsátom, leszámítva a klasszikus íróikat, költőiket és zeneszerzőiket, nem kedvelem az oroszokat, mindenkori vezetőiket.