Álláspont

Néhány nappal ezelőtt elterjesztették a hírt: Ponta miniszterelnök hamarosan, még a tavasz folyamán, találkozni fog a német kancellárral, Merkel asszony Berlinben fogadja a román kormányfőt.

Költők, művészek neve évszázadokra bevésődött a köztudatba. A tudomány és a műszaki haladás nagyjairól jobbára csak a szakmabeliek beszélnek elismeréssel.

Ne tessék félreérteni, magam is jól tudom, hogy április hetedikén és nyolcadikán a Nemzetközi Romaszövetség nyolcadik kongresszusát tartották Nagyszebenben, semmi bajom sincs a roma elnevezéssel, de a cigánnyal sincs.

87 éves korában hétfőn elhunyt Margaret Thatcher, Nagy Britannia 1979 és 1990 közötti kormányfője. Aki szocialista beállítottságra predesztinált szerény társadalmi eredete ellenére (szülei vidéki boltot üzemeltettek) hosszú politikai pályafutása során jóformán milliméternyit sem engedett kőkemény jobboldali meggyőződéséből, ezért is nevezték Vasladynak.

2013 az intézményes együttműködés éve lesz Traian Băsescu államfővel, miután 2012 a konfrontáció éve volt, nyilatkozta Victor Ponta.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”, jut eszembe Radnóti Miklós verse a térkép szó hallatán.

Az egyik országos romániai napilap a héten kimutatást közölt arról, hogy a vezető hazai politikusok – a kormány első embere, a szenátus vezetője (mindkettő az országot irányító pártkoalíció társelnöke) és az államfő – hányszor és mennyit szerepeltek a tévéműsorokban a jelenlegi országvezetés első száz napjában.

Várható, mégis fölöttébb lehangoló eredményeket hozott a 2011-es népszámlálás Magyarországon is. A budapesti Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által nemrég nyilvánosságra hozott végleges adatok szerint az anyaország népessége 9 937 628 fő volt, 260 687-el kevesebb, mint a 2001-es előző népszámlálásnál, amely szintén csökkenést regisztrált 1990-hez képest!

Nagy gondban van az igazság, igazságszolgáltatás és jog istennője, most legszívesebben bizonyára a mérlegét és kardját is eltakarná, nemcsak a szemét.

Most, hogy már nincs közöttünk, elgondolkozhatom azon, hogyan is kerültünk olyan közel egymáshoz.

Mivel hétfőn nemcsak húsvét másodnapja volt, hanem április elseje is, igencsak óvatosnak kellett lennie az olvasónak, rádióhallgatónak, tévénézőnek, nehogy felmászassák a bolondok tornyába, hogy csapdába csalják egy-egy ügyesen írt és szerkesztett tréfás álhírrel.

Tetszenek rá emlékezni?

Nem a mai harmincasokra gondolok, ők a történelem egy bizonyos időszakából szerencsére kimaradtak, hanem a náluk idősebbekre.

Útlezárással tiltakoznak az olténiai vegyipari kombinát alkalmazottai elmaradt bérükért és a tömeges leépítések ellen, Aranyosgyéresen pedig folytatódik az éhségsztrájk, szintén az elmaradt anyagi juttatások miatt.

Ismét kevergetni kezdték a mérget, a magyar–román viszony mérgezéséjét. A nyílt, vagy titkos, függönyök mögött zajló politika bajkeverői ürügyet bármikor könnyedén találnak céljaik elérésére.

Az állam én vagyok, mondta annak idején állítólag a Napkirály, XIV. Lajos, s ha valóban mondta volna, igaza is lett volna abszolutizmusa idején, oktatgatott minket Calvasina tanár úr, egykori drága jó osztályfőnököm, akit méltatlanul, de nagy-nagy szeretettel csak Csosziként emlegettünk az iskolában.