Álláspont

Ármány és hazugság, szenvedély és becsapás, hitegetés és átverés, lázadás és megnyugvás, hűség és csalás közös jellemzői a szerelmi és politikai életnek. Talán Shakespeare Lear Királya az eklatáns példa a fentiekre.

Miféle győzelem? – kérdezi majd az Olvasó a cím láttán.

Hát nem diadalt kiált mindenki?

A romániai magyarság szempontjából nem volt tétje a mai referendumnak. Hiábavalóan hullámoztak és csaptak össze a kedélyek, a mi életünkön itt, ezen a földön, ez már nem változtat.

Aki tehette, tévéközelben volt, nem volt beteg vagy nagyon fáradt, gondolom, nézte a tévében a londoni olimpia megnyitóját.

Népszavazásban elég jók vagyunk: 1991-től mostanáig, a tegnapit is beleszámítva, már hat alkalommal estünk túl rajta. Persze meg se közelítjük, mondjuk a svájciakat, akiket olyan gyakran hívják az urnák elé, hogy már-már maguk is unják. De azért elmennek, mert náluk ez századok óta a demokrácia gyakorlásának módja.

A Föld lakosságának hatod-hetedrésze tegnap este – korábban, későn, még későbben, a szombatra virradó hajnalon stb., a helyi időtől függően – szemeit Londonra vetette: megkezdődött nemcsak az év, hanem az utóbbi négy esztendő legnagyobb sporteseménye. Ami jó ideje nemcsak sport, hanem jóval több: lehetőség egy-egy rendező számára megmutatnia magát.

Băsescu elnöki kampánya idején, de később is, inkoherens volt, kapkodott, nem mondta el a román népnek, amit ő már régóta tudott. Nevezetesen azt, hogy az ország komoly gazdasági gondokkal küzd.

Hogyan tovább Románia? Mármint a politikai csatározás vasárnapi döntője után, amikor annak káros hatásait kell orvosolni, olyan következményekét, melyek mindnyájunk sorsát érintik.

Az még csak hagyján, hogy a széltében-hosszában ma is énekelt nacionalistán avas román nemzeti dal azt állítja, hogy csak három szín van a világon.

Volt egyszer, hol nem volt, nem az Óperenciás tengeren túl, hanem innen, egy tündérien szép ország, melyet a Jóisten jókedvében a Paradicsom mintájára teremtett.

Lezárult Ponta plágium-ügye, nyilatkozta Ecaterina Andronescu tanügyminiszter asszony. Hogyan zárult le? A miniszterelnök tisztára mosásával!!!

Mindkét tábor kétségbeesett.

Vajon, mit tudnak Pontáék és Băsescuék?

Miért kapálóznak kézzel-lábbal?

Ki gondolta, ki hitte volna, hogy az államelnök lemondatása körül forgó már-már életre-halálra folyó harc közepette a miniszterelnök nagy hirtelen a Székelyföldre látogat?

Kísértet járja be az országot – a bizonytalanság kísértete. Európa aggodalommal figyeli az eseményeket. Bár nincs ország, aki ellenünk fordulna. Sem császár, sem király, maga a pápa sem.

Most már megnyugodhatnak, illetve háboroghatnak azok, akik miniszterelnökünknek és doktori tézisének a sorsát szívükön viselik. Nem egészen 24 órán belül két tudományos fórum is nyilatkozott: az egyik szerint Ponta dehogyis, a másik szerint igenis plagizált.