Álláspont

Már szót ejtettünk arról, hogy a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal folytatott tárgyalások a román politikusok szerint sikeresen zajlanak – most, amikor gyakorlatilag befejeződtek, a pénzügyminiszter valóban sikerről számol be.

Gyönyörű volt, csodaszép, fantasztikus!

Most, hogy elcsitult a frenetikus Hajrá magyarok!, Hajrá Magyarország!, a diadalérzetünkbe és örömmámorunkba egy kis nosztalgikus szomorúság is vegyül. Vége, már nincs kiért, nincs miért izgulnunk.

A londoni olimpiai játékok késztettek arra, hogy angol modellek helyi vonzatait keressem. Könnyen adódott a minta.

Aggódom a hazai politikusok egészségéért: nem fog-e megártani nekik ez a hosszú, forró nyár?

Fellapozva a történelem pergamenjét, magam előtt látom a porfelhőt, amit őseink vágtatva hagytak maguk után, miközben diadalmasan tértek vissza egy-egy földerítő küldetésből, és közölték vezéreikkel, hogy az ígéret földje létezik.

Három hónapos dicstelen lézengés, gügyögés, dadogás és palotacsatározások után az új hatalom új kormányát máris kénytelenek voltak átalakítani.

A hazai Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag és hű szolgája, Sancho Panza szélmalomharca a vége felé közeledik. A rostélytalan szemüveghez gyártott papírsisak tönkre ment.

Itt most nem Szenes Iván és Fényes Szabolcs valaha igen-igen népszerű filmslágerére gondolok, hisz annak szövege szerint kétszer kettő (csak) néha öt, (ami) nem csalás, nem ámítás.

Csúnya, alattomos, a tiszta ész logikáját megcáfoló események szemtanúi lehettünk az elmúlt héten.

Az állóháborút a modern kor hozta magával, főleg az első világégés, amelynek adott szakaszában a front megmerevedett, sem egyik, sem másik harcoló fél nem tudott jelentős előretörést végezni.

Csütörtökön egy nagy érdeklődéssel várt döntés meghozatalát 42 nappal elhalasztotta az Alkotmánybíróság.

Báthory Istvánt a lengyelek még évszázadok múltán is legjobb királyaik között tartják számon. Nemcsak győztes orosz hadjáratai miatt, hanem amiatt is, hogy alig tízéves uralkodása alatt akaratát rá tudta kényszeríteni a királyi hatalom ellen szüntelen lázadozó lengyel nemességre.

Nem hiszem, hogy legalább a jövőben kiderítik, ki volt a vétkes, hibás, bűnös azért a káoszért, amibe az ország került.

„Nem akarok a referendum érvénytelenítése által, zöldasztalnál államelnök lenni. Felkérem a románokat, hogy vegyenek részt 29-én a szavazáson, bármi legyen is a döntésük, fontos, hogy megmutassuk Európának, hogy európaiak vagyunk” – mondta, majd néhány nap múlva meggondolta magát.

Kész őrület, ami ezekben a zavaros napokban körülöttünk történik.

Pontosabban fogalmazva: elsősorban nem is körülöttünk, hanem felettünk, a hatalom magas szféráiban, amelyek holdtávolságnyira kerültek ismét tőlünk, életünktől, súlyos gondjainktól, apró örömeinktől, hétköznapjainktól és reményeinktől.