Álláspont

Aligha akad olyan ember Romániában, aki ne kívánna gondozott zöldövezeteket és tiszta környezetet. Aligha akad olyan, aki örvend, ha jön az árvíz. Aligha akad olyan erdélyi magyar, aki a kisebbségi iskolák elsorvadását kívánná.

A keddről szerdára virradó éjszakán a korrupcióellenes ügyészség kihallgatta, majd bilincsbe verte D. D.-t, a Tükör (Oglinda) nevű hírhedt bulvártévé-társaság tulajdonosát és revolver-újságíróját, és huszonkilenc napra zsarolás vádjával előzetes letartóztatásba helyezte.

Vasárnap az elegáns Snagov-palotában államfőnk közölte az állampárt (saját állampártja) vezetőivel és honatyáival, hogy mi a további teendőjük.

Be is mutatkoztunk. A magyarságnak és a románságnak egyaránt. Sőt, saját magunknak is.

Idős, nyolcvan éves aradi olvasónk, Balaj Ilona keserű hangú levelet írt szerkesztőségünknek, azzal a kéréssel, hogy közöljük a lapban.

Az Arad megyei illetékesek, hú de nagyon szeretnek átjárni együttműködésileg bokacsattogtatni, de főként enni-inni, mert a szomszéd asztala mindig zöldebb, a fűszálon pedig több a protokoll-kolbász.

Mindennek megvan a maga ideje. A beszédnek is, a hallgatásnak is, a munkának is, a pihenésnek is. Most mégis úgy tűnik, hogy némileg összekuszálódtak a dolgok, nem látni tisztán a szavak mélyére.

Kritikus évtized előtt állunk, olyan időszak előtt, amely hosszú távra határozhatja meg Európa sorsát, állítja a Cambridge-i egyetem egyik professzora. Aki szerint egy évszázad sorsát annak második évtizede dönti el.

Mától már nem az a fő beszédtéma, hogy bukik-e, vagy marad a Boc-kabinet, csökken-e a közalkalmazottak fizetése 25, a nyugdíj pedig 15 százalékkal, hanem az, hogy mikor tudja életbe ültetni a kormány népellenes megszorító intézkedéseit, amelyekről (tehetetlenségében) azt állítja, hogy Románia túléléséhez az egyedüli alternatívát képezi.

Mától kezdve nehezen, az eddiginél is nehezebben tudnak majd szembenézni a választópolgárokkal – szüleikkel, fiaikkal, szomszédjaikkal is – azok a parlamenti képviselők és szenátorok, akik az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány ellen, tehát a kormány népnyúzó megszorító intézkedéseinek életbeléptetésére szavaztak.

Húsz évvel ezelőtt a bányászhordák befejezték a bukaresti Egyetem tér „megtisztítását”. Módszereik a legsötétebb középkort idézték elő, holott nem ők voltak az országot visszavető szörnyűségek értelmi szerzői, hanem Ion Iliescu és pártaktivista-szekus társasága, amely az azóta eltelt időben érdekeinek megfelelően rendezte be az országot.

Ilyenkor, júniusban van az iskolai kicsengetések időszaka. Búcsúznak a nagycsoportos ovisok, a negyedikesek, a nyolcadikosok, a harmadéves szakiskolások és az érettségi előtt állók.

Félévszázadnál hosszabb idő után, még mindig „majdnem-majdnem fiatalon” találkoztak. Júniusban, az alma mater árnyékában, a ballagók mellett, a visszatérő jubilánsok is fiatalok.

A fiatal, harminc éven aluli nemzedék számára júnus 13–15. semmit nem mond, pedig húsz esztendővel ezelőtt fontos mozzanata volt a posztkommunista Románia történelmének: egy hatalmas hatalom elleni tiltakozás és a bányászjárás időszaka.

Tessék belegondolni, hogy remeg az aradi ICIM építőipari vállalat gatyája, mert ha decemberig nem javítja ki a hibákat a 3-as vonalán a Vörös Ökörig, ugrik a szerződés aláírásakor letett tízszázalékos garancia, vagyis kábé négymilla euró.