Jámbor Gyula

Tessék végigsétálni az utcán, vagy csak kinézni az ablakon: hullnak a fáról az életerejüket vesztett, idei karrierjüket befejezett, elsárgult levelek. Ez a természet természetes, örök körforgása.

Hétfőn este a Jelen Ház nagytermében érdekes, tanulságos előadást hallhattunk A magyar nemzetegyesítés elméletben és gyakorlatban címmel.

Pár napja egy ismerősöm azzal szólított le: „Tudom, mi az az exit poll: az urnák lezárása után, még a szavazatok összeszámlálása előtt azonnal eredményeket közölnek, de ezen túl szinte semmit. Hogyan működik? Írjanak már róla.”

Amikor a kedves olvasó e sorokat olvassa, többet tud a konkrétumokról e sorok írójánál, aki vasárnap késő délután pontot tett cikkének végére. A nyomdai átfutás (a Nyugati Jelennek messze vidékekre, vonattal, busszal kell eljutnia) nem engedi meg, hogy nagyon késő estig várjunk a másnapi lap elkészítésével.

Érdekesen alakult 2019 novembere. Egyrészt kormánybuktatás és hatalomváltás történt – ami nem volt előirányozva a politikai kalendáriumban –, másrészt, régóta betervezetten, államelnöki választásra kerül sor.

Ma, csütörtökön november hetedikét írunk.
Az idősebbek bizonyára emlékeznek rá, hogy valamikor, nem is egészen a történelem előtti időkben, e nap fényes ünnep volt: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (a modern világtól elmaradt időszámítás szerinti) évfordulója.

Még a hétfő esti aradi előadás előtt kezembe került a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház (jegyvásárláskor kapott) műsorfüzete.

Kérdéseket ébresztett bennem.

Mi ez a „Magyar Kanizsai”?

A címbeli felsorolás csupán történelmi sorrend.
Először volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, most pedig, két napja Ludovic Orban, Románia új miniszterelnöke.

Ma délután óta Ludovic Orban az új miniszterelnök.
A címbeli kérdés költői.
A költői kérdés az irodalomban, főleg a költészetben a stílus szenvedélyessé tételének, nyomatékosításának az eszköze.

Október 30-án, szerdán este az aradi minorita templomban egy tűt sem lehetett volna leejteni, avagy a „csillárokon is lógtak”, mondanák a lelkes, kissé túlzó újságírók.

Kedves olvasóink bizonyára hallottak már a „nagy történelmi köpések” egyikéről, amely így hangzik: „Óva intjük Angliát”.

Az Aradi Kamaraszínház hétfő esti előadása, mondhatnám a remek székely viccet idézve, röviden: nem tetszett; kissé bővebben, nagyon tetszett. Még bővebben: nagyon-nagyon tetszett.

Tegnap, vasárnap este Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas (meg egyéb számos díjjal kitüntetett) magyar színművésznő, szinkronszínész (többek között a nagyszerű, háromszoros Oscar-díjas Merryl Streep magyar hangja), érdemes és kiváló művész, 2013-tól pár évig a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója (2016-ban a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában) lépett fel az Aradi Kamaraszínháznak a Debreceni Csokonai Színház és a Borostyán Produkció közös műsorában a Júlia c. monodrámában.

Hogy milliomosnak lenni nem igazán rossz, sőt kimondottan jó, azt aligha vitatják sokan. Jó ideje már nemcsak euróban, dollárban, angol fontban, svájci frankban, hanem lejben is valami.

Az emberek 64 százaléka jobban bízik a robotokban, mint a feletteseiben; az Oracle és a Future Workplace legújabb felméréséből kiderül, hogy a mesterséges intelligencia (angol Artificial Intelligence, AI) használata egyre elterjedtebbé válik, a munkavállalók 50 százaléka alkalmazza már valamilyen formában, amely jelentős emelkedés a tavalyi 32 százalékhoz képest – írja az MTI.