Jámbor Gyula

A címbeli kérdés eldöntése, a sportban például, olykor csupán másodpercen (vagy töredékén), centi- vagy milliméteren, egy szerencsés vagy szerencsétlen mozdulaton múlik.
No de a politikában?

A cím, tudom, banális, de igaz: holnap, szeptember 23-án hajnalban bekövetkezik az őszi napéjegyenlőség, s attól fogva a nappalok már rövidebbek lesznek az éjszakánál, egyre későbben kel fel és egyre hamarabb nyugszik a Nap december 21-ig, amikor majd ismét megfordul a tendencia.

Némi hezitálással írom le az „ősbemutató” szót, ami köztudottan azt jelenti: a világon legelőször mutatnak be valamilyen művet.  

A cím azt sugallná, hogy Móré-Sághi Annamáriának voltak régebbi „kövei” is. Valóban voltak, a legutóbbi kiállítás nem az első ebben a témában.

Ilyen-amolyan eseményekről, történésekről szoktuk néha mondani – talán el is hisszük magunknak –, hogy ilyen nincs. Pedig utólag bebizonyosodik, hogy mégis, sőt, hogy kategorikus véleményünk alaptalan.

Örömmel hallom, hogy Arad utazókönsége (a közelebbi vagy távolabbi jövőben) a városi tanács legutóbbi határozata szerint, új, korszerű villamos-szerelvényekre szállhat fel. Ki ne örülne – esetleg csak a sült bolond nem –, ha a városban civilizált körülmények között utazhatna?

Az Arad Megyei Tanács múlt hét végi ülésén, a költségvetés-kiigazítás keretében 226 ezer lejt ítélt meg az aradi múzeumnak.

Miután a hazai szenátus nagy többséggel, kevés ellenszavazattal és tartózkodással elfogadta, népszavazást rendeznek a család meghatározásával és az Alkotmány módosításával kapcsolatban.

Ballagok a bolt irányába, s közben eszembe jut: jó negyven éve literes üvegekkel megpakolt egy-két szatyorral mentem bespájzolni egy hétre való ásványvizet. (Tán nem is lenne olyan rossz, ha ma is üvegeket kéne cipelni – a környezet szempontjából biztosan nem.) Választék nem lévén, könnyű volt a döntés.

Az egyik hazai tévéadó reggeli műsorában felfigyelek arra, hogy jövő év január elsejétől büntetik az ambrózia (tudományos nevén Ambrosia artemisiifolia) terjedésének meg nem akadályozását, egyszerűbben: kiirtásának elmulasztását törvény bünteti.

Az avatóra meghívott notabilitások egyikétől kölcsönöztem a címbeli kijelentést, nagyon igaznak találom. Ma délelőtt ugyanis az történt, hogy a Zimándújfalu községhez tartozó, Aradtól szinte kőhajításnyira lévő faluban magyar iskolát avattak!

Szünetben, előadás után (meg közben is) figyelem a közönség reagálását, néhány ismerőst mindig megkérdezek benyomásairól, hogy ne csak a magam, esetleg egyoldalú, elfogult véleményét rögzítsem.

Közeledik (Európa és a világ egyes részein már be is következett) az új iskolai év megnyitása, a téma eszerint rendkívül aktuális.
Egy harcászati felszereléseket gyártó izraeli cég, szól a hír, kifejlesztett egy golyóálló iskolatáskát diákok számára, válaszul az utóbbi években történt iskolai lövöldözésekre.

A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel, mondta valaki, nem tudom, hirtelen, kicsoda. Mindenesetre nagyon bölcs ember volt.
A földiek, akármilyen fontosak és zseniálisak, előbb-utóbb az örökkévalóságba távoznak. (Ha van örökkévalóság.) Róluk szokás mondani,
bánattal, kegyelettel teljes megemlékezésekben, hogy pótolhatatlanok.

Németországban napok óta egy német állampolgár utcai meggyilkolása miatt kirobbant konfiktusban egymást érik a pró és kontra tüntetések és vehemens összecsapások.