Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. július 30., 10.01
Megújult házak, érdekes emberek (XVI.)

A „gazdaház” két élete

Írta: Puskel Péter
2021. június 16., 18.06 Szerda / Arad

A Mircea Stănescu (Verbőczy István) utcára és a Forradalom útjára nyíló sarokház főutcai homlokzatáról még nem került le az állványerdő. De ez már csak napok kérdése. Két szakaszban, egymástól elég távoli időpontokban tatarozták, és a sárga más-más árnyalatában. Érdekes és meggondolkoztató, talán vitára is okot adó megoldás.

A homlokzat dísze a klasszicista elemeket (pantheonra vagy templomra emlékeztető oszlopsor, sajátos tetődísz) tartalmazó sarki rész, amelyhez kovácsoltvas elemeket tartalmazó szép erkély járul.

A 19. század végén, amikor a bérház épült, a lakók évtizedekig a szemközti területen a Világosról beköltöző konyak, majd likőrgyár szomszédságában éltek. Idős aradiak mesélték, hogy akkoriban igen kellemes illat lengte be a belvárosi rövid és szűk utcát. Nem véletlen tehát, hogy a két világháború között itt lakott, pár villával odébb, a textilgyár egykori igazgatója és neje, Weil Magda, Európa nagy koncerttermeiben sikert arató hegedűművész.

A főutcai épületrész emeleti helyiségeibe rendezkedett be az Aradi Gazdasági Egylet, és itt szerkesztették a pár évig megjelenő Aradi Gazda elnevezésű időszakos lapot. Az egylet évkönyvet is kiadott az első világháborút megelőző években. Id. Alföldi Pál, majd Ipolyi-Keller Iván és Kemény Szilárd szerkesztették.

Az épület „második korszaka” a két világháború közötti idősszakhoz fűződik. Ekkoriban ugyanis ráépítettek, egy emelettel megmagasították, és így az ingatlan Stănescu utcai szárnya a ráépített részen már nélkülözte az első emeleti ablakok ízléses dekorációs elemeit. Érintetlen maradt viszont az utcára néző másik erkély, amelynek szépségét a korábbi tatarozás még jobban kiemelte.

A sarokház nem került fel a műemlékek listájára, de rendeltetésének, elhelyezésének és lakóinak köszönhetően nem maradhat ki a sorozatomból.

Ez utóbbiakról szólva id. Alföldi Pálra (1883–1962) sem lehetett rámondani, hogy „egy volt a sok aradi közül”. Kiváló gazdasági szakemberként, tehetséges szervezőként tartották számon, ami itt, az Alföldön komoly társadalmi megbecsüléssel járt együtt.

Fia sem nevezhető átlagembernek. Agglegényként és nagy műveltségű, műgyűjtőként egyik érdekes és színes személyisége volt a városnak, bár közéleti megbízatást, apjával ellentétben, nem vállalt.

Sokan különcnek tartották. Főként azért, mert megszállottan vallotta, sőt, hirdette, hogy a nyári mezítláb járás egészséges felnőttkorban is. Meleg időben még idősen is gyakran lábbeli nélkül rótta az aradi utcákat.

Ez akkoriban jókora feltűnést keltett.

Sajnos, életének jelentős részét a Bohus-palota egyik leválasztott, és így talán legkisebb lakásában kényszerült leélni.

Minden érdekelte, ami a városban történt, rengeteg emléke volt a katolikus Gimnáziumról, kortársairól, a régi aradiakról. Nem tudom, hogy mostanában akad-e, vagy akkoriban akadt-e városunknak olyan polgára, akinek gazdagabb gyűjteménye lett volna a Nagybányai Festőiskola legjobb alkotásaiból. Magánkönyvtára, azokban az években, amikor időnként meglátogattam, már erősen megcsappant, de így is számos ritkaságot tartalmazott.

Barátsága megtisztelő volt számomra.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu