Álláspont

„Egy tisztább Romániát akarok” a neve annak a fotó- és videopályázatnak, amely most indul, illetve ötödször kezdődik.

A készülő zivatar, megnyugodott, bár volt némi égi kuglizás, nem mosta el a Nyugati Jelen – Kovách Géza – Baráti Társaság I. Összejövetelét. (Ne nevessen senki a római egyesért és a nagy ő kezdőbetűért.)

Relu Fenechiu letöltendő börtönbüntetésre való elítélésével Románia – az USL-s hatalom – újabb negatív precedenst teremtett az EU-ban: ő az első tisztségben lévő miniszter, akit rácsok mögé küldenek.

Van egy évtizedek óta lottózó barátom, aki folyton azt mondja: isten őrizzen, hogy megüsse a főnyereményt, mert bele is bolondulna. Neki csak egy kisebb nyeremény kellene, amiből be tudná tömni a saját költségvetésében lévő lyukakat, s még maradna talán valami a még nehezebb időkre.

Július 11-ét a népesedés világnapjaként az ENSZ kezdeményezte annak kapcsán, hogy az emberiség 1987-ben ezen a napon (a dátum nyilván egyezményes) érte el az ötmilliárd főt. A lényeg azonban, hogy e nappal a világ figyelmét a túlnépesedés veszélyére szerették volna, és akarják ma is felhívni.

Palagáz, a Fekete-tenger földgázkészletei, valamint Verespatak: ezen nyersanyag-kitermelések beindítását nevezte prioritásnak Ponta kormányfő az országos stratégiai fejlesztések tervében.

20 millióan vagyunk, kürtölte a sajtó múlt héten, a 2011-es népszámlálás végleges eredményei ismertetésénél. Pontosabban, 20,12 millióan, noha tavaly csak 19,04 millióan voltunk, legalábbis ugyanannak az országos statisztikai hivatalnak az előzetes eredményei szerint.

Kedden Berlinben közzétette évi jelentését a globális korrupcióról a Transparency International, az a tekintélyes társadalmi világszervezet, amely 1993 óta méri, mennyire tartják korruptnak, vagy csúszópénzmentesnek a különböző országokat, hogy barométerével felhívja e társadalmi rákbetegségre a világ és a kormányok figyelmét.

Azt régóta tudjuk, hogy nem könnyű a politikusok élete. Egyrészt gyakran érik – jogos, félig jogos vagy akár alaptalan – támadások politikai ellenfeleik részéről, másrészt a „köznépbeli” híveik és ellenfeleik is állandóan szem előtt tartják őket, némelyek túl keménynek, mások ellenkezőleg, túl puhának tartják ugyanazon megnyilvánulásukat.

Nehéz eldönteni, hogy nevetséges, szomorú, vagy egyenesen aggasztó-e mindaz, ami a jelenleg dübörgő többfrontos politikai számháborúk kapcsán történik. A népszámlálási adatok közlése és az idei érettségi eredmények nyilvánosságra hozatala után, hogy csak két példát említsünk.

Ha békét akarsz, készülj a háborúra, írta a római történettudós, s a mondást az utókor nem is annyira szó szerint értelmezte, mint inkább úgy, hogy egy jól felkészült, erős országnak kisebb az esélye a külső támadásra, illetve légy felkészült minden lehetőségre.

Mégsem csökkent annyira az ország lakossága, ahogy a 2011-es népszámlálás tavaly közölt előzetes eredményei mutatták.

A napokban kirobbant, kirobbantatott iskolabotrány kapcsán eszembe jut egy régi történet, amely az akkor még meg nem szüntetett Bolyai Tudományegyetem történelem-filológiai szakán esett meg az első pedagógia kurzuson a kolozsvári Marianumban.

Mit érnek a kétoldalú államközi szerződések az EU-ban, amikor az uniós homogenizálás úgyis egymáshoz közelebb hoz immár 28 országot?

Valami bűzlik a hétfőn kirobbant érettségi botrány körül.

Itt valami nem stimmel.

Elhihetjük, persze, megeshetett egy bukaresti iskolában, mint ahogy másutt is mindaz, amiről a tévé és a sajtó beszámolt.