Álláspont

A minap véletlen tanúja voltam egy jelenetnek Arad belvárosában: az egyik városi vezető veszekedett – civilizáltan, nyugodt hangon egyébként – egy vállalat munkásaival, akik felbontották az úttest kb. hat négyzetméterét vezetékjavítás miatt, aztán munkájuk befejezésével betonlapot öntöttek az üreg fölé.

Zágrábban nagy ünnepségre került sor Horvátország EU-s csatlakozása és az unió 28 tagállamra való bővülése alkalmával. Az ünnepi hangulat azonban meg se közelíti a korábbi csatlakozási hullámok szintjét.

Végetért Brüsszelben – Románia részéről az államfő részvételével – egy újabb csúcs, amelyhez nem fűződött különösebb várakozás, eget-földet rengető eredmények elérésének reménye.

E hét közepén szerbiai látogatásán a magyar és az őt elkísérő szerb államfő Csúrogon fejet hajtott a második világháború idején – és után – ártatlanul kivégzett szerb és magyar áldozatok előtt, s a két elnök kölcsönösen bocsánatot kért az egymás népei ellen elkövetett atrocitásokért.

Két gyász egy napon. A montenegrói buszszerencsétlenség miatt kihirdetett nem volt az egyetlen szerdán. A Nabucco alternatív földgázhálózat ejtése hosszú távon (gyászosan) érzékenyen érinti Romániát – és szomszédjait –, mivel továbbra is ki lesz téve az orosz Gazprom szeszélyeinek és geopolitikai játszmáinak.

Sajnálatos, hogy a napi politika hazai alacsony szintjére süllyesztették a vasárnap esti megrázó montenegrói buszbalesetet, ahelyett, hogy hatóságaink levonnák a tragédia körülményeiből önként adódó tanulságokat, s olyan intézkedéseket, rendszabályokat hoznának, amelyek, ha nem is tudnák teljesen kiküszöbölni a hasonló tragédiákat, minimálisra csökkentésükre törekednének.

Hétfőn háromszázötven román ortodox pünkösdi búcsújáró nemzeti zászlót kapott ajándékba a székelyföldi, Kovászna és Hargita megyei püspökségtől a nagypataki kolostorban.

Datagate. Ha a kedves olvasó nem érti, nem csoda: angolul van, de magyarra fordítva (adatkapu) sem árul el sokat. Ha a külpolitikában járatosoknak a címről esetleg a Watergate rémlik fel, amelynek nyomán az 1970-es években egy USA-elnök kénytelen volt lemondani, jó helyen keresgél.

Nagyméretű tiltakozást, akár általános sztrájkot, vagy az orvosok testületi lemondását és azáltal kórházak bezárását helyezte kilátásba az orvosi kamara.

A szó szoros és átvitt értelmében is megérkezett az uborkaszezon.

A sajtónak azonban nem kell kiszáradnia, e kánikulai időszakban, amikor már a fű se nő, elég sikamlós témát szolgáltatnak az uborkafákra felkapaszkodottak, az olvasó nem marad tanulságos hírek nélkül.

A május végén felavatott Piski–Szászváros szakasszal együtt Románia autópálya-hálózata 548 kilométer. Ebből olyan 450 a rendszerváltás után épült, mindenekelőtt az utóbbi 3-4 évben, a kb. 100 kilométernyi Bukarest–Piteşti pedig még az 1989-es rendszerváltás előtt.

A külpolitikailag egyre elszigeteltebb Romániában ma már az is nagy szó, hogy a hét elején államfőnk Oroszország nemzetbiztonsági tanácsának főnökét fogadhatta.

Vasút, posta, vegyipari óriások, hőerőművek, vagy bányavállalatok: ezen malomkövektől kénytelen megszabadulni a kormány az EU és az IMF nyomása alatt.

Kevesen tudtak róla, ám akik ismerték történetét, büszkék lehettek rá. Az újaradi temetőben pihent Skultéty László, a világ legidősebb huszára. Életének lényegét summázta az a frappáns, magyar nyelvű sírfelirat, amelyet az 1889-ben felállított díszes sírkőre véstek az aradiak, és amelyből kiderült, hogy 81 évig (!) szolgált huszárként ugyanabban az ezredben.

Nincs még ideje a pezsgőbontásnak – mondotta Kelemen Hunor az új román alkotmány kidolgozásának eddigi eredményeit értékelve. Az üveget talán, olvassuk ki ebből, már elő lehet készíteni, ha egyelőre nem is bontjuk fel.