Álláspont

Amikor a könyvbemutató végén dedikáció végett felsorakoztam Tokay Gyuri asztala előtt, kértem tőle valamit.

Bár hivatalosan még nem kezdődött meg a választási kampány, teljes gőzzel folyik már régóta, pedig a törvény szerint csak harminc napot kellene tartania.

Napsütéses október. Már nem emlékszem, hányadika. Csak arra, hogy tízórai szünet a Bólyain. Hirtelen felcsapódik az ajtó, magasabb évfolyambeli társunk kiált felénk izgatottan: Fiúk, lányok, az elmúlt éjszakán a diáktanács két tagját elvitte a szekuritáté. Voltunk a rektornál, megígérte, közbejár. Ha társaink nem szabadulnak ki, holnap sztrájkba lépünk.

Ötvenhat év telt el ötvenhat óta, a magyar nemzet újkori szabadságharca kirobbanásától. Budapesten és az egész Kárpát-medencében a magyar nemzet megemlékezik hőseiről, azokról, akik 1956. október 23-án fegyvert ragadtak a kommunista szörny ellen, áldozatok árán szándékozva visszaszerezni a Vörös Hadsereg és az annak szolgálatába szegődött, Magyar Dolgozók Pártja (MSZMP előd) által elrabolt szabadságát és méltóságát.

Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek.

A mögöttünk álló hét bőségesen szolgáltatott témát a kommentátornak – gondoljunk csak az utóbbi három-négy nap hazai eseményeire, az Európai Néppárt bukaresti kongresszusára, a romániai kormánypártok ugyanazon időre – aligha véletlenül – rögzített grandiózus demonstratív bukaresti, a párt erejét és rendkívüli támogatottságát igazolni hivatott jelöltbemutatójára.

Ugyanabban a városban és ugyanabban az időben zajlottak, mégis hatalmas szakadék tátongott a bukaresti események között.

Szilágysági kisüstivel kínálta Kelemen Hunor az Európai Néppárt magas rangú vendégeit, közöttük az Európai Unió vezető személyiségeit, miniszterelnököket, 27 ország küldöttségét azon a vacsorán, mely a szerdai és csütörtöki nemzetközi néppárti kongresszust megelőzte.

Bár négyévenként újra és újra felcsillan a remény, hogy az új választások olyan valódi, gyökeres változtatásokat hozhatnak, amelyek lehetővé tehetik az ország szekerének jó útra terelését, az eddigi választások után mindig kiábrándultan döbbentünk rá, hogy az illúzióink is elvesztek.

Skócia vagy Katalónia? Melyik lesz Európa legújabb független országa? Mindkettőben aktuális az elszakadás kérdése.

Alfred Nobel svéd kémikus, aki az általa feltalált hatékony robbanószerből, a dinamitból tett szert hatalmas vagyonra, végrendeletében a békére is gondolva azt a személyt tartotta alkalmasnak a béke-Nobel díjra, „aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.”

Előrelátásáról, körültekintéséről híres barátom keresett telefonon: – Szeretnék veled beszélni. Hallgattam a televízióban egy előadást a világvégéről. December 21-én vége van valamilyen naptárnak, a magyar Szent Koronán is szerepel a 2012-es szám. Amerikában konzerveket vásárolnak, -60 fok hideget jósolnak.

Rövidesen a román rendőrség az eddiginél több kocsival üldözheti a hazai bűnözőket. Ha nem vásárol szuperjárgányokat a 300 millió dollárból, pláne, hogy flottakedvezményt is kaphat, nemcsak a régi tragacsokat cserélheti le, de sok-sok új kocsival is gazdagodhat.

Vizsgálóbizottság felállításáról döntött a szenátus USL-s többsége, amely a DNA és az ügyészség eljárását venné szemügyre a népszavazási csalás felgöngyölítése kapcsán.

Nem kedvező előjel közvetlenül a december kilencedikei választások előtt, hogy az államfő visszaküldte a parlamentnek azt a szenátus által elfogadott törvényt, mely differenciálta volna az érettségi vizsgákat, holott bárki számára logikus, hogy például egy jövendő balett-táncosnőtől, pincértől vagy futballistától nem várható el ugyanolyan magas szintű matematikatudás, mint egy informatikával foglalkozó ifjútól, s verstanból sem kell annyit tudnia egy mérnöktanoncnak, mint annak az ifjúnak, aki irodalmárnak készül.