Álláspont

„Tudniuk kell, semmiképpen nem mondok le arról, hogy töröljük az alkotmányból a vagyonszerzés törvényes jellegének vélelmezését…” – állította tegnap Traian Băsescu államfő.

Ezekben a kánikulai napokban, miközben politikusaink Bukarestben azon veszekszenek, hogy fogadják-e el (úgymond az RMDSZ zsarolására) a kisebbségi törvényt, s szüntessék-e meg a székely megyéket, az élet megy, mendegél tovább a maga megszokott és jól ismert régi, elavult medrében, nem törődik a botcsinálta áltémákkal.

Jószerével véget sem ért a legutóbbi világválság, amikor újabb válságbomba fenyeget. És hol máshol robbanhatna, mint a világ – Kína mellett – legerősebb gazdasági hatalmában, az Amerikai Egyesült Államokban?

Sosem értettem, miért kell a cigányoknak külön munkaerővásárt szervezni. Miért, a „fehéreké” nekik snassz? Nem vegyülnek velünk?

A kisebbeknek befejeződött, középiskolásoknak a vége felé jár a tanév, a nyolcadikosok és az érettségizők még vizsgáznak.

Megszabadult a román társadalom gátlásaitól, megbékél a történelemmel és a mássággal? A közigazgatási átszervezés körüli heves indulatok másra utalnak. Arra, hogy a nacionalizmus szelleme ismét kiszabadul a palackból.

Ketten pókereznek a diliházban. Az egyik megszólal:

Június huszonhetedikén Băsescu elnök a parlamentbe megy, és üzenettel fordul a honatyákhoz, illetve az ország népéhez.

Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint a közvélemény elé néhány napja odadobott új téma, az ország új területi felosztása csak azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet súlyos gondjainkról.

Tulipánország beintett, megvétózta Románia és Bulgária schengeni csatlakozását. Az igazságszolgáltatás, a korrupció ügyében vannak kétségei, ezért a következő időszakban fokozott figyelemmel követi e két kérdést, s a döntésig „próbaidősnek” tekinti Romániát.

Különösebben soha sem
szerettem a júniust. Nem ujjongtam, nem kiáltottam „… pusztuljatok bilincses
iskolák.” De a június nem közömbös hónap számomra. Váradi alma materemnek
mindig volt hozzám üzenete. És van még ma is. Ilyenkor júniusban az erősebben
hallatszik.

Hány szupermegye szükséges, 8 (ahogy az államfő gondolja), 8-12 (PD-L), vagy 16 (RMDSZ )? Hogyan csoportosítsák a jelenlegi megyéket, hol legyen az új szupermegye székhelye?

Mindenki ismeri Murphy örökérvényű törvényét – és senki sincs védve ellene –, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Előbb, vagy utóbb, de biztos, hogy elromlik. Rendszerint a legváratlanabb pillanatokban, amikor nemhogy felkészültünk volna, de gondolni sem gondoltunk rá, még véletlenül sem.

Az EU-csatlakozás idején fennen és magabiztosan szavalta mindenki az MDF-től az SZDSZ-en s a határon túli szervezeteken keresztül az MSZP-ig, hogy majd az Unió mindent megold, a határok légiesítése gyógyír Trianonra, a kisebbségi sérelmeinket nem kell nagyon exponálni, fő, hogy Szlovákia és Románia bekerüljön mielőbb az EU-ba, mert ott vár minket a Kánaán.

Nem az idei, nemzetközi uborkabotrányra gondolunk itt, hisz évről-évre előfordulnak hasonló skandalumok, hol a tyúkokkal, hol a paprikával, gyakorlatilag mindennel, ami szem-szájnak ingere, s nem mindig kimondottan egészségügyi okok, hanem inkább piaci, konkurenciai miatt.