Csikorgó téli hideg, a lelkeket azonban a napsütés melegíti, miközben a pappá szentelésének 70-ik évfordulóját ünneplő Antal atya a megfagyott tavacskán átívelő hídról áldását adja az egybegyűlt közösségre.
Ma a zimándközi katolikus templomban 10 órakor kezdődött ünnepélyes szentmisének a bevezetőjében ft. Szabó Péter plébános köszöntötte a híveket, köztük Faragó Péter parlamenti képviselőt, Gheorghe Vidran polgármestert, Kocsis József alpolgármestert, a községi tanácsosokat.
„Méltó a bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság, a bölcsesség, az erő és a tisztelet. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!” (Jel. 5, 12; 1, 6)
„Bizony mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, kérjetek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek – mondja az Úr” (Mk. 11, 23. 24)
Alig pár nappal ezelőtt gyászolta népünk egyetlen aranylabdás focistánkat, Albert Flóriánt, akinek generációjával talán leáldozott a magyar focinagyhatalom napja.
Az öröktől fogva létező Teremtő Isten végtelen magasságban van a korlátok közé szorított emberi értelem fölött. Ezért a véges ember nem tudja igazán agyának szürkeállományával felfogni a végtelent.
A legenda szerint amikor a Néro császár kegyetlensége elől menekülő Péter apostol a via Appia elágazásához ért, szembe találta magát az Úrral, aki Péternek erre a kérdésére: „Quo vadis, Domine?” (Hová mégy, Uram?) így felelt: „Venio Romam iterum crucifigi” (Rómába jövök, hogy újra megfeszítsenek).
A magyar reformáció sajátosságait foglalja össze Csohány János, a királyhágómelléki reformátusok lapjának legfrissebb, ünnepi számában, melyben egyebek mellett az országhatár által szabdalt Szatmár megye szellemi, lelki újraegyesítését célzó egyházi törekvésekről is olvashatunk.
„Vajon nem egy atyánk van-e mindnyájunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét?” (Mal. 2, 8–10)
